A magyar helyesírás négy alapelve a következő: a kiejtés szerinti írásmód, a szóelemző írásmód, a hagyomány szerinti írásmód és az egyszerűsítő írásmód. A kiejtés elvéről múltkori posztunkban volt szó. Ma a szóelemzés elvét ismertetjük.

A szóelemzés elve látszólag ellentmond a kiejtés elvének, hiszen például a barátság szó kiejtése [baráccság], mégsem a baráccság a helyes íráskép. Valójában azonban nem ellentmondásról van szó, hanem arról, hogy a szóelemzés elve éppen hogy kiegészíti a kiejtés elvét. Hogyan is kapcsolódnak egymáshoz az elvek?

A kiejtés elve kimondja, hogy a szótövek és toldalékok írásformáját a sztenderd kiejtésnek megfelelően kell rögzíteni. Példák szótövekre: ház, ad, hát. Példák toldalékokra: -talan/-telen, -va/-ve, -tól/-től stb. A szóelemzés elve azt mondja ki, hogy a szókép állandósága érdekében a kiejtés szerint írt szóelemek (szótövek, toldalékok) írásmódját akkor is meg kell őrizni, ha annak kiejtése valami miatt módosul. Nézzük meg egy példán, mit is jelent ez pontosan.

Vegyük a ház szót, és lássuk el valamilyen toldalékkal! A szótő tehát a ház (kiejtése [ház]), a toldalék (rag) a -tól [tól]. A létrejövő toldalékos alak kiejtése [hásztól], azaz zöngésség szerinti részleges hasonulás történik, a zöngés z hang zöngétlenedik a kiejtés során. Az íráskép azonban megőrzi az eredeti z-s alakot, hiába szerepel a kiejtésben sz hang. A szóelemzés elvének érvényesítésével tehát világosan felismerhető az írásképen az eredeti szótő, a ház. Míg a hásztól alak azt sugallaná, hogy a szótő a hász.

Az egymás után következő mássalhangzók kölcsönhatásban vannak egymással, ez a kölcsönhatás lehet minőségi és mennyiségi.

Minőségi változások az egyes hasonulások, mint például a fent említett zöngésség szerinti részleges hasonulás (háztól), vagy a képzés helye szerinti részleges hasonulás (színből). Ide tartozik a jelöletlen teljes hasonulás is, ahol az egyik mássalhangzó a kiejtésben teljesen azonossá válik a másikkal (hagyjuk), valamint az összeolvadás jelensége is, amikor kiejtve két mássalhangzó egy harmadikká olvad össze (kertje).

Mennyiségi változás a mássalhangzó-rövidülés (keletebbre) és a mássalhangzó-kiesés (gondnak).

Bizonyos esetekben nem érvényesül a szóelemzés elve. Például az s, sz, z és dz végű igék esetében a felszólító módú alakokban megtartjuk ugyan az igető eredeti formáját, de a -j felszólítómód-jelnek módosult s, sz, z és dz változatát tüntetjük fel: késs, vadássz, eddz.