Ha megvizsgáljuk a helyesírási szabályzat 12. kiadása változáslistáját, találunk benne példákat olyan szavakra, amelyeknél nem feltétlenül egyértelmű, miért kell máshogy írni, mint korábban. A szabályzat igyekszik magyarázatot fűzni hozzá, de ez sem segít minden esetben.

Mai posztunkban olyan megváltozott helyesírású szavakkal foglalkozunk, amelyek korábban nem a szabályoknak megfelelő írásmóddal lettek rögzítve.

Kezdjük például az élet-halál harc és a nap-éj egyenlőség szavakkal, amelyek a szabályzat 11. kiadása szótári részében egybeírva szerepeltek: élethalálharc, napéjegyenlőség. A 2004-ben kiadott Osiris Helyesírás szótári részében azonban már a kötőjeles írásmóddal fordulnak elő. Hogy mi ennek az oka? Az, hogy a 11. kiadásban már rögzítésre került a harmadik mozgószabály, de e két szó esetében valamilyen oknál fogva nem alkalmazták. Az 1954-es szabályzat (10. kiadás) szótári részében megtalálható a napéjegyenlőség ezzel az írásmóddal, így elképzelhető, hogy a hagyomány miatt maradt meg a 11. kiadás is a nem mozgószabályos írásmódnál – habár pontos adataink erről nincsenek. Vagyis az 1984-ben rögzített szabályt alkalmazta az Osiris, majd az AkH. 2015. az említett két szóra.

E két szó esetében tehát arról van szó, hogy a két tag (pl. nap-éj, élet-halál) egyetlen egységként kapcsolódik a harmadik elemhez.

Elkanyarodva a mellérendelő összetételek felé, nézzük meg, miért lett a korábban kötőjellel írt örökkön-örökkéből örökkön örökké, illetve a korábban kötőjeles sete-sutából setesuta!

A két mellérendelés két különböző típusba tartozik: az örökkön örökké esetén tőismétlésről van szó, vagyis amikor ugyanannak a szótőnek különböző toldalékokkal ellátott alakjai kerülnek egymás mellé. Ilyenkor különírást alkalmazunk (AkH. 98). Példák: napról napra, kérve kéri. Míg a 99. pont szerint különírás helyett kötőjel alkalmazandó, ha az egyik tag nem él önállóan (például unos-untalan, réges-régi), az örökkön esetére ez nem áll, mert bár elég ritka és archaikus stílusértékű, mégis megtalálható önállóan. Például: „mellyet te üttél fiaként az anyák örökkön szent tetemén” (Esterházy Péter), „s elnyeli őket a fal, a szobát az örökkön fehér ég” (Csukás István). – A 11. kiadás az örökkön előtagot az önállóan nem élő tagok közé sorolta, ezért íratta kötőjellel.

S mi a helyzet a setesutával? Ez esetben ikerszóval van dolgunk, márpedig az ikerszók csak akkor írandók kötőjellel, ha mindkét tagjukon toldalékolhatók (AkH. 104.): irult-pirult, izegnek-mozognak. Ha csak a végén toldalékolható az ikerszó, akkor egybe kell írni: limlomot, tereferét, mendemondák. Nyilvánvalóan nem setét-sutát, hanem setesutát mondunk, teljesen indokolt tehát az egybeírás.

Reméljük, hogy e cikk kicsit segített abban, hogy megértsük: nem önkényes, hanem igenis logikus változtatások történtek az új helyesírási szabályzatban.

A példák forrása a Magyar nemzeti szövegtár.

A kép forrása: www.lurkovilag.hu.