Bár a középiskolai szalagavató ünnepségek már decemberben lezajlottak, sok ruhaszalonban hirdetik akciós áron a szalagavatós keringőhöz alkalmas ruhákat. A hirdetéseken, plakátokon rendre a szalagavató ruha írásmód szerepel. Vajon helyesen?

Kezdjük kicsit távolabbról. A helyesírási szabályzat 112-es pontja foglalkozik az olyan minőségjelzős szerkezetekkel, összetételekkel, ahol a jelző egy -ó/-ő képzős melléknévi igenév. Ezt a szabályt fejti ki részletesen az Osiris Helyesírás (113–114. o.). Ennek alapján a melléknévi igenévi (-ó/-ő képzős) jelző lehet:

Alkalmi jelző, amely pillanatnyi cselekvést történést jelöl: dolgozó nő, sajgó térd. Ezeket mindig különírjuk. Nem alkalmi, hanem állandó jelző, amely valamilyen képességre, rendeltetésre utal (itt már jelentésváltozás van). Például: hálószoba (hálásra szolgáló szoba), pihenőnap (pihenésre rendelt nap), növényvédő szer (növények védelmére szolgáló szer). Mint ahogy a példákból is láthatjuk, eltérő írásmódok figyelhetők meg. Mitől függ az, hogy egybe- vagy különírjuk a kifejezést?

Az ilyen típusú szerkezetek írásakor a helyesírási zsargonban 1 + 1, 1 + 2 „szabálynak” nevezett tendencia érvényesül. Ez azt jelenti, hogy ha a képességet, rendeltetést (tehát jelentésváltozáson átment) kifejező szerkezet mindkét tagja egyszerű szó, tehát az -ó/-ő képzős melléknévi igenévi jelző (1) és a jelzett szó is (1), a szerkezet 1 + 1 szerkezetű, tehát egybeírandó: hálószoba, kutatóintézet. Ha azonban a jelző vagy a jelzett szó összetett szó, vagy akár mindkettő, akkor a jelentésváltozás ellenére különírjuk a jelzőt a jelzett szótól: atommagkutató intézet (2 + 1, sőt ha igazán precízek akarunk lenni, ez tulajdonképpen 3 + 1, hiszen atom + mag + kutató, ez a jelölésmód azonban mindent 2-vel jelöl, ami legalább 2). További példák: mutató névmás (1 + 2), földrengésjelző műszer (2 + 2). (Néhány kivételes írásmódú szavunkban nem érvényesül ez a tendencia: vendéglátóipar, előadókörút, bevásárlóközpont stb.).

Eddig rendben is van, de az -ó/-ő képzős melléknévi igenevekkel gyakorta megesik, hogy szófajt váltanak, főnevesülnek. Példák: vezető (vezető ágazat [melléknévi igenév] ''– a csoport vezetője [főnév]); falvédő (falvédő kárpit [melléknévi igenév] – nem most jöttem le a falvédőről'' [főnév]).

Ha pedig egy melléknévi igenévből keletkezett főnévhez kapcsolódik az utótag, a fenti szabályokat el kell felejteni – hiszen azok arra az esetekre vonatkoznak, amikor az előtag vagy a jelző melléknévi igenév. Pontosan emiatt van, hogy nem távirányító gombot, hanem távirányítógombot írunk, amennyiben a távirányító (főnév) egyik gombjáról beszélünk. A távirányító gomb olyan gombot jelent, amely távirányításra képes. Hasonlóan: az úszószakosztály egybeírandó (az úszók szakosztálya), mert az úszó szakosztály valami egészen mást jelent.

A fentiek alapján: a szalagavató ünnepség a szabályoknak megfelelő írásmód, itt a szalagavató (pontosabban az avató) melléknévi igenévi minőségben van jelen: ’szalagavatásra [a szalag feltűzésére] szolgáló’. A szalagavató + ruha szavak esetében azonban a szalagavató sokkal inkább főnév: a szalagavató (főnév) = szalagavató ünnepély, jelentéstapadással. Inkább valamiféle jelentéssűrítő összetétellel van tehát dolgunk: ’szalagavatón keringőhöz viselt fehér ruha’.

S mi lesz tehát a helyes írásmód? Válaszunk: szalagavató-ruha. Merthogy hét szótagú többszörös összetétel (3 összetételi tagból áll).

Alternatívája lehet a szalagavatós ruha, amely – lévén minőségjelzős szerkezet – különírandó.