Hasonlóan az egyéb ételnevekhez, a különféle desszertek írásgyakorlatában is ugyanazok a tendenciák figyelhetők meg. Így például sokszor okoz nehézséget a „hosszú szavak” (többszörös összetételek) helyesírása, főként, ha azok még idegen szót is tartalmaznak. Például a gesztenyemousse-torta így írandó (a kötőjel itt a szóvégi néma e miatt szükséges).

Nem csupán a többszörös, hanem az egyszerűbb, két szóból álló összetételek írásmódja is problémát okoz időnként. Gyakori a különírási tendencia: pl. *köles torta (helyesen: kölestorta) vagy *rizs torta (helyesen: rizstorta).

Az édességnevek is tartalmazhatnak tulajdonneveket: leggyakrabban „feltalálóik” nevét őrzik meg elnevezésükben. Néhány példa erre adatolt (tehát nem feltétlenül helyes) írásmódú (!a hibás alakok előtt * jelet használunk!): *Dobos torta, Esterházy-torta, *Gerbeaud, *Sacher torta.

Maradva a tortáknál, a következő két népszerű tortanév írásmódja igencsak nagy ingadozást mutat: Fekete-erdő torta, illetve orosz krémtorta. Utóbbi esetben (talán a hangsúlyviszonyok miatt) gyakori az *oroszkrém torta írásmód, azt az érzetet keltve, mintha az orosz jelző a krémhez tartozna. Holott valójában a tortára vonatkozik.

Néhány édesség, amely valakiről kapta a nevét, már köznevesült formában tartalmazza a készítője nevét (dobostorta), vagy a készítő neve önmagában fordul elő köznévként (zserbó). A Kugler Henrikről elnevezett édességnek azonban nem csupán írásmódja nem tisztázott (kugler? Kugler-cukor?), hanem az sem, hogy voltaképpen milyen finomságot takar. Erről röviden itt olvashatnak.

A desszertek nevében többnyire azonban megmarad (nem köznevesül) az eredeti tulajdonnév, így tehát nem írhatjuk egybe, mint a dobostortát, hanem kötőjellel kapcsoljuk a köznévi utótagot: Gundel-palacsinta, Esterházy-torta, Sacher-torta, Rákóczi-túrós.

Tekintve, hogy sok idegen eredetű édesség létezik, azok írásmódja is kérdéseket vet fel. Az idegen eredetű édességfélék leírásakor a legtöbb esetben megőrizzük az átvett kifejezés eredeti alakját (brûlée, macaron, mascarpone, muffin), ritkábban azonban magyarosan írjuk őket (fondü, parfé).

Az ételnevekkel foglalkozó posztsorozatunk zárásaként általánosságban a következőket mondhatjuk: Külön az ételnevekkel foglalkozó akadémiai helyesírási kiadvány nem létezik, de a következő két mű útmutatást adhat. Az egyik Kaszab Andornak A magyar étlapok helyesírása című műve (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1971), a másik a Selectfood gasztroblog szerzőjének szógyűjteménye.