A nyelvi kapcsolattartás formái (például a köszönések, megszólítások, a tegezés-nemtegezés változatai) többféle különböző szinten válnak a nyelvi reflexió tárgyává. Vizsgálhatók tudományos szempontból, de az illemtankönyveknek, sőt hétköznapi, vagyis nem tudományos diskurzusoknak is kedvelt témái közé tartoznak.

A Nyelvtudományi Intézet közönségszolgálatához érkező levelek egy (igaz, nem túl jelentős) része is a nyelvi kapcsolattartás, „nyelvi illemtan” témaköreihez kapcsolódik. A leggyakrabban az elektronikus levelezés formuláival kapcsolatban kérnek eligazítást a hozzánk fordulók: például hogyan szólítsuk meg a nőket hivatalos e-mailben, de az is többször fogalmazódott már meg kérdésként, hogy miként szólítsák meg a címzettet, ha nem tudják, ki fogja elolvasni levelüket. Az egyik levélíró például azt szerette volna tudni, milyen megszólítást használjon, amikor a Nyelvtudományi Intézet közönségszolgálatának ír, hiszen nem tudja, hogy a tanácsadó szolgálat munkatársai közül éppen melyikük fogja elolvasni levelét.

Elsőre talán nem is gondolnánk, hogy a nyelvi kapcsolattartásra vonatkozó kérdések megválaszolása a nyelvi tanácsadóknak valójában milyen összetett feladat. Az ilyen típusú kérdéseket ugyanis a normatív iránymutatás igényével teszik fel a beszélők, vagyis egyértelmű, előíró jellegű választ szeretnének kapni arra vonatkozólag, hogy mi a „helyes” megszólítás. A nyelvi kapcsolattartásra vonatkozó tudományos kutatások és/vagy nyelvi adatok bemutatása az esetek többségében nem bizonyulnak hatékonynak. (Erről részletesen l. Domonkosi Ágnes tanulmányát a nyelvi kapcsolattartás diskurzusairól.)

A továbbiakban azzal foglalkozunk, hogy a nyelvi tanácsadó szolgálathoz írott levelükben általában milyen megszólítást használnak a címzett személyét nem ismerő kérdezők.

A kérdés megválaszolásához megvizsgáltuk a Nyelvtudományi Intézet nyelvi tanácsadó szolgálatához érkezett e-maileket (2011 végétől 2020-ig). Csak az első fordulós leveleket vontuk be a vizsgálatba, vagyis nem számoltuk bele azokat, amelyeket már legalább egy kérdés-válasz megelőzött, mivel ilyenkorra már kiderült a címzett neve. (Ilyenkor tipikusan a Tisztelt/Kedves [Teljes név]! formát alkalmazzák a levélírók.)

A leggyakoribb megszólítás a Tisztelt Cím! (843 db). Gyakran fordul elő a Tisztelt Címzett! forma is (249 darab). Jellemző még a szerepfőnévvel való megszólítás: Tisztelt Tanácsadó(k)! (275 egyes számú, 89 többes számú alak). Igen gyakoriak az úgynevezett metonimikus megszólítások, amelyek éppen az ismeretlen címzett hivatalos levélben történő megszólítási nehézségeinek „kivédésére” jöttek létre. Ilyenkor az intézmény tagjai helyett magát az intézményt (esetleg annak valamilyen alegységét) szólítják meg. Nézzünk erre néhány példát!

• Tisztelt MTA! (330 db)
• Tisztelt Nyelvtudományi Intézet! (181 db)
• Tisztelt Közönségszolgálat! (128 db)
• Tisztelt Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézet Nyelvművelő és Nyelvi Tanácsadó Kutatócsoport! (84 db)
• Kedves MTA! (67 db)
• Tisztelt Magyar Tudományos Akadémia! (43 db)
• Tisztelt Intézet! (29)
• Tisztelt Ügyfélszolgálat! (25 db)
• Kedves Nyelvtudományi Intézet (12 db)
• Kedves Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézet Nyelvművelő és Nyelvi Tanácsadó Kutatócsoport! (7 db)
• Kedves Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézet (4 db)
• Tisztelt Nyelvi Tanácsadó Kutatócsoport! (2 db)

Rész-egész viszony alapján történő átvitel történik akkor is, amikor a kérdezők a Magyar Tudományos Akadémiát szólítják meg a levélben. A Nyelvtudományi Intézet ugyanis – sok másik intézmény mellett – csak egyike volt a Magyar Tudományos Akadémián belül működő kutatóintézeteknek. A nyelvi tanácsadó szolgálat munkatársának válasza itt magának az Akadémiának mint a magyar nyelv „művelésére” létrehozott szervezetnek állásfoglalásaként értelmeződik. (A pontosság kedvéért megjegyezzük, hogy a kutatóintézetek 2019. szeptember 1. óta nem az MTA, hanem az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat alá rendelve működnek. A szervezeti változásokat azonban nem tükrözik a levelek megszólításai, a kérdezők változatlanul az Akadémiához fordulnak a nyelvhasználati kérdésekkel kapcsolatos iránymutatásért.)

A metonimikus, intézményt megszólító formulák olykor az ismeretlen személyhez forduló megszólítással is kiegészülnek, pl.: Tisztelt Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézet Nyelvművelő és Nyelvi Tanácsadó Kutatócsoport, kedves Levélolvasó!

Végezetül pedig a szóbeli érintkezés tipikus nyitóformulái, a köszönések is gyakran jelennek meg az e-mailek nyitóformulájaként a megszólítások helyett, leggyakrabban a Jó napot kívánok! (164 db előfordulás). (A levélkezdő köszönésekről szintén Domonkosi Ágnes írt részletesebben.)

S hogy mit lehet válaszolni a kérdésre, vagyis a nyelvi tanácsadó szolgálat milyen formát javasol a kérdezőknek, hogyan szólítsák meg őket? Praktikus, udvarias forma a szerepfőnévi Tisztelt Tanácsadó(k)! De nyugodtan használhatók a fent felsorolt metonimikus formák is (az összes intézményi alegységet felsorolva túlbonyolítani persze nem érdemes). Véleményünk szerint az elterjedt Tisztelt Cím(zett)! forma az előbbieknél kevésbé udvarias nyelvi megoldásnak számít.

Irodalom

Domonkosi Ágnes 2004. Levélkezdő köszönések. Édes Anyanyelvünk 26/3: 9.

Domonkosi Ágnes 2015. Metonimikusság és nézőpont a magyar megszólítások használatában. Acta Academiae Paedagogicae Agriensis. Sectio Linguistica Hungarica. 59–68.

Domonkosi Ágnes 2019. A kutatástól a tanácsadásig, az illemtantól az adatokig: diskurzusok a nyelvi kapcsolattartásról. Filologia.hu 1–2: 77–85.

A kép forrása: pixabay.com.