A felsoroláskor használt tipográfiai jelzések alkalmazása meglehetősen bizonytalan az írásgyakorlatban. Bár a felsorolt pontok tipográfiája nem feltétlenül fogalmazható meg szabálypontok mentén, egy-két fő irányelvet érdemes követni.

• Ha a felsorolt gondolatok tagolt szerkezetű mondatok, akkor ki kell tenni a pontot a felsorakoztatott mondatok végén, például:

Az Általános szerződési feltételek hatálya:

• A Felek az Egyedi szerződésben határozzák meg a Kutatási szerződés jelen ÁSZF-hez képest egyedi feltételeit.
• Amennyiben a Felek a jelen ÁSZF-ben foglaltaktól eltérnek, az eltérő feltételeket az Egyedi Szerződésben határozzák meg.
• A jelen ÁSZF alkalmazandó mindazokban a kérdésekben, amelyekről az Egyedi Szerződés részletesen nem rendelkezik.

• Ha a felsorolás szavakból vagy mondatnál kisebb kifejezésekből áll, általában másképp járunk el, ha folyó szöveg részét képezi a felsorolás, illetve ha valamiféle vázlat, prezentáció darabja. Előbbi esetben általában pontosvesszőt (esetleg vesszőt) teszünk az egyes tételek végére, majd a felsorolást ponttal (szükség esetén kérdőjellel, felkiáltójellel) zárjuk. A második esetben azonban a tételek végéről elmaradhat a pontosvessző, a felsoroláséról meg a pont. A nagy kezdőbetű ilyenkor opcionális. Például:

(Folyó szövegben) Csatolandó dokumentumok:

• közpénznyilatkozat;
• intézményi nyilatkozat;
• részletes projektterv.

(Prezentációban) Csatolandó dokumentumok:

• közpénznyilatkozat
• intézményi nyilatkozat
• részletes projektterv

• Abban az esetben pedig, ha a felsorolás pontjai vagy szervesen kapcsolódnak a mondathoz, vagy olyan tagmondatok, amelyek nyelvi viszonyban állnak a bevezető mondattal, a felsorolás egységeit vessző vagy pontosvessző választja el egymástól, és ponttal végződik. Például:

A szervezéssel kapcsolatos tennivalók:

• beszerezni a vacsorához szükséges alapanyagokat;
• felhívni a vendégeket;
• kitakarítani a lakást.

• Ha pedig felsorolásunkban keverednek a típusok, a fő szempont az egységesség.