A hamis barátokat nehéz észrevenni, könnyen megtévesztik a gyanútlan nyelvhasználót, és bizonyos esetekben komoly következményekkel jár a rájuk való hagyatkozás.

A „fordító hamis barátai” kifejezés először 1928-ban látott napvilágot egy francia szótárban. A hamis barátok az olyan azonos, vagy hasonló hangsorú szavak két vagy több nyelvben, amelyek etimológiailag kapcsolatban vannak ugyan egymással, de jelentésük csak többé-kevésbé azonos.

Az etimológiai kapcsolat szűkebb és tágabb értelmezést eredményez.

Az első – szűk értelemben vett – csoporthoz a rokon nyelvek szavai tartoznak. Ők a „messzire sodródott testvérek”. Ilyen a magyarban nem igazán fordul elő. De jó példa rá az angol dish (egytálétel, tányér) és a német Tisch (asztal) kettőse.

A második csoportba azok a szavak kerülnek, ahol a nem rokon nyelvek közötti érintkezéseknek köszönhetően, kölcsönzés eredményeként esnek egybe a szavak. Ilyenek a nemzetközi szavak is, és/vagy amelyek ugyanarra az eredetre vezethetők vissza (latin, görög). Ezen a kategórián belül a magyar nyelv is bővelkedik hamis barátokban.

Például: etikett (magyar: udvariassági normák, ritkán címke) – etichetta (olasz: címke, jelzőcédula, udvariassági normák), novella (magyar: rövid terjedelmű prózai mű) – novel (angol: regény, [régen] novella) vagy smucig (magyar: zsugori, fukar) – schmutzig (német: piszkos, illetlen, fukar).

A hamis barátokat sokféleképpen lehet csoportosítani; eredet, jelentés, nyelvek stb. szerint. Ezeket a következő posztunkban fejtjük ki részletesen. Addig is türelem, kedves barátaink.