A hagyomány elve értelmezhető szűkebben és tágabban is.

Szűkebb értelemben véve akkor beszélünk a hagyomány érvényesüléséről, ha a szóalak rögzítése nem a mai kiejtés vagy szóelemzés szerint történik. Ezek a területek a következők:

1. A hagyományos írásmódú családnevek. Ezek az írásformák tartoznak leginkább a hagyományőrző típusba. Példák: Eötvös [ötvös], Dessewffy [dezsőfi], Madách [madács].
2. A dz és a dzs. A szó végén, illetve két magánhangzó közötti helyzetben található dz és dzs hangokat hosszan ejtjük. Ezt a nyúlást nem jelöli a helyesírás. Példák: bodza [boddza], maharadzsa [maharadzsa].
3. Az ly. Az ly betű korábban egy különálló hangot jelölt, amely a mai sztenderd kiejtésben már nem található meg. Helyette az ly szintén [j] hangértékű.
4. A zárt ë. Az, hogy csak egyféle hangot jelöl az írás, szintén hagyománynak minősül.
5. Azok a szavak, amelyekben a hagyomány megőrizte az eredeti kiejtést, a korábbi írásformát vagy a ma már nem érzékelt eredetet. Hagyományos például a lámpabura és az árboc szó írásmódja, hiszen a beszédben hosszú ú-t és ó-t mondunk. Nyelvtörténeti okokból maradt meg kapzsi [kabzsi] szó helyesírásában p, a zs hang s-jel jelölése a pünkösd és az ósdi szavakban; ugyanígy a rögtön szóban is g-t írunk, holott k-t ejtünk. Ezek a szavak mára már tőszóvá váltak, de eredetileg nem azok voltak, hanem képzett származékok vagy szóösszetételek, ezért írásmódjukban nem a kiejtés, hanem a szóelemzés elve érvényesült. A mai nyelvhasználó már nem érzékeli a szóelemeket, az íráskép azonban megmaradt.

Tágabb értelemben véve minden olyan írásmódot hagyományosnak tekintünk, amelyek eltérnek egy-egy szabály rendszerszerűségétől. Néhány példa erre (a teljesség igénye nélkül):

• A szótagszámlálás szabálya (a legalább három tagból álló, hatnál több szótagos összetételeket kötőjellel tagoljuk a fő összetételi határon) nem érvényesül például az intézménynevekben: Pénzügyminisztérium, Belügyminisztérium. (Ez a hagyomány olyannyira elterjedt, hogy a minisztériumok köznévi formájában is érvényesül: pénzügyminisztérium, nem pedig pénzügy-minisztérium.)
• A toldalékok kapcsolásának szabálya alól kivételt jelent az Anjouk alak. A néma betűre vagy a magyarban szokatlan betűcsoportra végződő idegen szavakhoz ugyanis kötőjellel kell kapcsolni a toldalékot, így kellene tehát eljárni a magyarban szokatlan betűkapcsolatnak számító ou esetében is, mégsem így teszünk a fenti példában.
• A legtöbb kivételes jelenség a különírás-egybeírás körében található. Az állandósult szókapcsolatokból (pl. bűnbe esik, érvénybe lép) létrejött (főként -ás/-és) képzős alakulatok többnyire különírandók, mivel egy képző még nem „ránt össze” (kettő már igen!). Ennek ellenére hagyományosan mégis egybeírandók a bűnbeesés, érvénybelépés alakok.

Az alárendelő összetételeknél a leggyakoribb a hagyományon alapuló kivételes írásmód. A tojásfehérje és a fogaskerék esetében nem történt jelentésváltozás (ami többnyire okot ad az egybeírásra), hagyományosan mégis egybeírjuk az említett szavakat. Ugyanakkor különírjuk a fekete halál 'pestis’, fekete doboz 'repülőgép része’ kifejezéseket, holott jelentésváltozás történt – ez is a hagyomány érvényesülése.