Olvasónk általános iskolás kisfia azt a feladatot kapta feleléskor, hogy bontsa szóelemekre a fészkéből szót. Megoldása a következő volt: a fészek a szótő, az -é birtokjel, a -ből határozórag. A tanárnő azonban kijavította: az -é birtokos személyjel, nem pedig birtokjel. Olvasónk utánajárt a nyelvtankönyvben, amely szerint az -é birtokjel. Amiatt kereste meg az MTA Nyelvtudományi Intézetének nyelvi tanácsadó szolgálatát, hogy megerősítést (avagy cáfolást) nyerjen.

Hogy is van ez tehát? Ahhoz, hogy a kérdést megválaszoljuk, nézzük meg, mit jelentenek pontosan a címben szereplő grammatikai fogalmak.

A birtokos személyjel (régebben birtokos személyragnak nevezték) a birtokviszonyt elsődlegesen kifejező toldalék. Sajátos jellemzője, hogy nem a birtokoson, hanem a birtokon található (pl. a madár fészke, a kapu kulcsa). Ragozási sora (paradigmája) a következő:

• E/1: -m, előhangzós -m (-om/-em/-öm)
• E/2: -d, előhangzós -d
• E/3: -a/-e, -ja/-je (illetve bizonyos esetekben nullmorféma [zérómorféma], azaz testes alak nélküli morféma is lehet)
• T/1: -nk, -unk/-ünk
• T/2: -tok/-tek/-tök; előhangzós is lehet
• T/3: -uk/-ük; -juk/-jük, -k

A birtokjel egyalakú toldalékmorféma, jele az -é. Ez a toldalék mindig a birtokoshoz tapad, azt fejezi ki, hogy valami a birtokoshoz tartozik, például ez a fészek a madáré.

Érdemes még említést tenni az ún. birtoktöbbesítő jelről, amely – mint a neve is mutatja – a birtok többségét jelöli. Tipikus alakja az ''-i,- ez az alak azonban csak a magánhangzóra végződő szavak esetén használatos (pl. hajó-i-m), egyéb esetekben -jai/-jei vagy -ai/-ei alakban fordul elő (ház-ai-m, nap-jai-d).

Visszatérve a kiinduló kérdésre: hogy is történik tehát a fészkéből szóalak szóelemekre bontása? Fészk- a szótő, -é és -ből, ahogy a levélben szereplő diák is tette, a kérdés tehát az, hogy mi is benne az a bizonyos -é.

Kétségtelen, alakilag az -é valóban egybeesik a birtokjel alakjával, hiszen az is -é. De vajon birtokjelről van itt szó?

A birtokjel mindig a birtokosra utal, a birtokos személyjel azonban mindig a birtokon található. A fészkéből szóalak esetében a fészek szótőhöz (pontosabban a fészk- alakváltozatához) a birtokos személyjelnek (E/3) az -e alakváltozata járul: fészke. Ha ezt ellátjuk még egy határozóraggal is, az -e időtartama megnyúlik: fészké-.

Ez az -é tehát nem az az -é, vagyis nem a birtokjel -é-je, hanem birtokos személyjel.

Hasonlóságuk miatt könnyű összekeverni ezeket a fogalmakat, de alapos átgondolással és gyakorlással meg lehet érteni.

A kép forrása: mme.hu.