Egy kedves olvasónk azzal a kérdéssel fordult a nyelvi tanácsadó szolgálathoz, hogy vitába keveredett kolléganőjével egy nyelvhasználati kérdésben. „A minap azt mondtam egy kolléganőmnek, hogy frissen préselt almalét ittam, mire kijavított, hogy almalevet. Igaza volt?”

A nyelvi tanácsadó szolgálat munkatársa a következőt válaszolta:

„Igyon nyugodtan frissen préselt almalét, kolléganője meg almalevet.”

Ezek ugyanis vagylagos alakváltozatok a mai nyelvhasználatban, a szótárak is így tüntetik fel: lé, leve, levet vagy lét.

A lé főnév az úgynevezett időtartamot váltakoztató v-s tövek közé tartozik. Ez azt jelenti, hogy bizonyos toldalékok előtt a lé- tő, míg mások előtt a rövid e-s (tehát időtartamot váltakoztató), v-re végződő tőváltozat jelenik meg: lében, de levek. A tárgyeset ragja előtt mindkét tőváltozat megjelenhet: lét ~ levet. Kétségtelenül a leve a hagyományosabb, e tekintetben tehát a kolléganőnek van igaza, viszont a levélíró nyelvi intuíciója is jól működött, mivel az összetételekben jóval gyakoribb a pusztán szótári alapalak (v nélküli), amilyen a narancslét, almalét stb.

Ugyanebbe a tőtípusba tartoznak még például a fű és a ló főnevek (fűben, de: füves), fontos azonban megjegyezni, hogy ezekben az esetekben nem működik az a vagylagosság, mint a lé esetében. A szótárak is csak a v-s tőváltoztatot tüntetik fel a tárgyesetű alakok előtt: füvet és nem fűt, lovat és nem lót.

Előfordul, hogy a vagylagos alakváltozatok közül bizonyos kontextusban mégis csak az egyik használható csupán. Az említett, közismert Hofi-poénban például éppen a nyelvi humor forrása a nem v-s alakváltozat.

Némileg hasonló az a jelenség, amely a szók ~ szavak esetében figyelhető meg. A hagyományos (nemcsak időtartamot, hanem ezúttal hangszínt is váltakoztató) v-s szótő jelenik meg a szavak többes számú alakban, ha azonban a szótő nem csupán a szó, hanem pl. mozaikszó, névszó – vagyis egy terminus, amely ráadásul még összetett szó is, akkor a többes számú alaknál mozaikszók, névszók a szokásos forma.

Erről a témáról bővebben két korábbi posztunkban olvashatnak: 1, 2.