Kedves Olvasóink, a nyári szünet után ismét jelentkezünk, nem vagyunk eltűnve – avagy nem tűntünk el. Melyik a helyes? Tényleg germanizmus lenne a létige + -va/-ve szerkezet?

A kérdésre röviden nemmel válaszolhatunk, szó sincs germanizmusról, és természetesen minden további nélkül mondhatjuk a határozói igeneves szerkezet. De miért ragadt rá akkor végül ez a megbélyegző jelző?

A határozói igeneves szerkezethez fűződő tévhiteket Szepesy Gyula részletesen tárgyalja a Nyelvi babonák c. könyvében (Szepesy 1986). Beszédes a könyv címe: valóban, a létige + határozói igenév szerkezet kárhoztatása egyike azon nyelvi tévhiteinknek, amelyek máig tartják magukat. Mint Szepesy írja, valamikor az 1860-as években bélyegezték meg ezt a szerkezetet, olyan „sikeresen”, hogy a germanizmus vádja egy-két évtized alatt elterjedt a nyelvészek, tanárok körében. Az 1870-es évek vége felé a lenni + -határozói igeneves szerkezetet az iskolákban már az egyik leginkább üldözendő nyelvi eszköznek tartották. A 20. század elején Simonyi Zsigmond – látván, hogy a létige + határozói igeneves szerkezet üldözése egyre nagyobb mértéket ölt – jobbnak látta közbelépni. Elsősorban a tanítókat, tanárokat tette felelőssé a helyzet kialakulásáért. Simonyi a kompromisszumos megoldást mellett döntött, tehát a létige + határozói igeneves szerkezeteknek csak egy részét tartotta germanizmusnak (illetve latinizmusnak). Azt állította, hogy csak az állapotot jelölő létige + -va, -ve szerkezet a magyaros (meg van írva), a történést kifejező (meg lett írva, meg lesz írva) valóban német hatásra terjedt el. H. Varga Márta (2006) szerint a szerkezet tulajdonképpen annak az iskolai „hármasszabálynak” köszönhetően maradt fenn, amely nagymértékben korlátozta ugyan a használatát, de mégiscsak igazolta létjogosultságát. A „hármasszabály” szerint csak akkor elfogadható a szerkezet, ha

(1) valóban állapotot fejez ki;

(2) az igenevet tárgyas igéből képezzük;

(3) jelen vagy múlt időben használjuk.

E szabály azonban nem áll összhangban a nyelvi valósággal, mivel készítői nem vették figyelembe a nyelvhasználatot.

Mi a helyzet tehát a létige + határozói igenév szerkezettel? Azt mondhatjuk, még ma is keresi a helyét a magyar nyelvben. Vannak, akik használják, ugyanakkor még mindig sokan idegenkednek tőle, germanizmusnak tartják. Találkozhatunk olyan előíró szemléletű nyelvművelő írásokkal, amelyek tisztázták ugyan a germanizmus vádja alól a létige + határozói igeneves szerkezetet, de egyéb szempontokra hivatkozva azt tanácsolják, hogy bizonyos esetekben inkább kerüljük el a használatát. H. Tóth Tibor nyelvművelő írásában például azt javasolja, hogy ha többes szám harmadik vagy első személyű igealakkal egyenértékűen vagy konkrétabban tudjuk kifejezni mondandónkat, és cselekvő szerepű igéről van szó, akkor az el van utazva helyett mondjuk inkább azt: elutazott, távol/vidéken/külföldön van, nincs bent/nincs itt/nincs itthon. A Nyelvművelő kéziszótár (1996) is azt írja, hogy némelyik határozói igeneves szerkezet (s közéjük sorolja az el van utazva példát is) „helyessége bizonytalan vagy vitatható”, és csupán a beszélt nyelvben tartja elfogadhatónak (bizalmas-pongyola stíluselemként), az írott nyelvben kerülendőnek tartja. Ugyanígy helyteleníti azt, ha tudatos cselekvést, mozgást, helyváltoztatást jelölő igékből képezünk van + határozói igeneves szerkezetet: fel van mászva, le van ülve. Maradva az el van utazva szerkezetnél, nézzük meg, miről is van itt szó. A szerkezet itt állapotot jelöl, vagyis azt, hogy az illető elutazott, és még mindig nincs itthon. Ha azt mondjuk, elutazott, az akár azt is jelentheti, hogy az illető azóta már rég hazajött. Simonyi Zsigmond (1899: 298–299) szerint nem a cselekvés, a történés kifejezéséről van szó ezekben az esetekben, hanem a cselekvés, történés következtében beállt állapotot fejeznek ki. Nádasdy Ádám (2002) szerint egy nyelvi változásnak vagyunk tanúi, történetesen annak, hogy megjelent a magyar nyelvben az állapotkifejező befejezett igealak. A meg lesz írva szerkezettel is foglalkozott Nádasdy egy későbbi írásában (Nádasdy 2006).

Önöknek mi a véleménye? Az Önök anyanyelvváltozatában használva van ez a szerkezet? ;)

Felhasznált irodalom:

Grétsy László – Kemény Gábor (szerk.) 1996. Nyelvművelő kéziszótár. Auktor Könyvkiadó, Budapest.

H. Tóth Tibor [é. n.]. Fel van mászva, el van utazva.

H. Varga Márta 2006. A határozói igenév és a létige szerkezete. In: Klaudy Kinga – Dobos Csilla (szerk.) MANYE XV. A világ nyelvei és a nyelvek világa. Sokszínűség a gazdaságban, a tudományban és az oktatásban. MANYE – Miskolci Egyetem, Pécs – Miskolc. 186–190.

Nádasdy Ádám 2002. Mi a baj a nyelvműveléssel?

Nádasdy Ádám 2006. Meg lesz mondva a tuti

Simonyi Zsigmond 1899. Elévült hibák és látszólagos hibák. Magyar Nyelvőr 28: 536–540.

Szepesy Gyula 1986. Nyelvi babonák. Gondolat Kiadó, Budapest.