Talán már a kedves olvasók is találkozhattak azzal a jelenséggel akár középiskolában, akár felsőoktatásban, hogy írásbeli munkájukban az oktató az ami-t rendszeresen és következetesen amely-re javította. Vajon jól járt el? Nézzük meg az alábbi mondatokat! (A példák forrása a Magyar nemzeti szövegtár személyes szövegekből álló alkorpusza.)

Mit kezdenék egy olyan társasággal, ami csupa olyan zseniből áll, mint én?
Egy ékszíj hajtja a turbinát, ami nyomja be a levegőt.

Amennyiben a fenti mondatok igényes írásbeli szövegekben jelennek meg, úgy valóban az amely vonatkozó névmás használata a normatív. Nádasdy Ádám ezt a közeget nevezi irodalmi-konzervatív stílusértékűnek. Minden olyan esetben tehát, amikor a vonatkozó névmás a főmondatban megnevezett tárgyra vagy elvont dologra vonatkozik, az amely használandó.

Mivel azonban a fenti mondatok az MNSz. személyes alkorpuszából származnak (fórumbeli hozzászólások), így az ami használata nem kifogásolható. A mindennapi beszélt nyelvben (és a fórumbejegyzések kétségkívül ahhoz állnak a legközelebb) terjedőben van az amely helyetti ami használata. Ez semmiképpen sem hiba, pongyolaság. Nádasdy az ami-t semleges stílusértékűnek nevezi. Megemlíti továbbá az amelyik-et, ami (!) viszont az előzőnél fesztelenebb stílusú.

Az amely-ami-amelyik hármasság csak akkor áll fenn, ha az, akire visszautalunk, nem személy. Eszerint állatok esetében is.

Például: Feljegyeztek egy esetet egy kutyáról, amely megmentette társának életét. Ugyanakkor elfogadható ilyen esetekben az aki vonatkozó névmás használata, ha a szöveg alkotóját az állathoz személyesebb érzelmi viszony fűzi.

Joggal merül fel a kérdés: mikor használjuk hát az amit? Erről a következőt kell tudnunk: Ha a főmondat egész tartalmára utalunk vissza, azt az ami névmással tehetjük meg.

Például: Együtt jártunk a libamezőre labdázni [főmondat], ami tulajdonképpen csak ürügy volt a lányokkal való játszadozásra [mellékmondat]. Szintén az ami használandó akkor, amikor a főmondatban nem neveztük meg főnévvel azt, amire visszautalunk.

Például: Még erősebben kell elmondanunk azt [főmondat], ami ott elhangzott [mellékmondat]. Ebben az esetben főnév helyett mutató névmásra (azt) utalunk vissza. Ha a főmondatban főnévvel megneveznénk azt, amire visszautalunk, akkor már nem az ami, hanem az amely vonatkozó névmást kellene használnunk: Még erősebben kell elmondanunk azt a dolgot, amely ott elhangzott.

Erről bővebben itt olvashatnak.