Rövidítéseket azért használunk, hogy időt takarítsunk meg. A valódi (nem jelszerű, mint pl. a vegyjelek, mértékegységek) rövidítések helyesírására nincsenek kötelező szabályok. Nem mondhatjuk tehát, hogy például minden egyes szót csakis a kezdőbetűjével és az utána következő ponttal rövidíthetünk. A rövidítések helyesírásában inkább csak tendenciák figyelhetők meg.

• Egyszerű szavak rövidítési lehetőségei. Történhet a kezdőbetűvel, ponttal lezárva. Példák: l. ‘lásd’ vagy ‘lap’; sz. ‘szám’, ‘személy’, ‘született’; u. ‘utca’. Emellett a kezdő betűcsoporttal is szokás rövidíteni, tipikusan ilyenek a hónapnevek: jan., febr. Továbbá: ford. ‘fordítás’, ‘fordította’; gazd. ‘gazdasági’, tel. ‘telefon’. Ennél ritkább rövidítési mód, ha a szó betűit a rövidítésben nem összefüggő módon használják fel, például a szó első és utolsó betűjét tüntetik fel: dr. ‘doktor’, hg. ‘hegység’. Az első és utolsó betűn kívül szerepelhetnek még közbülső betűk is: ktg. ‘költség’.
• Összetett szavak rövidítési lehetőségei. A leggyakoribb az elő- és utótag kezdőbetűiből alakuló rövidítésforma: a két betűt egybeírjuk, tehát nincs szóköz, és ponttal zárjuk le. Példák: ea. ‘előadó’, mh. ‘megállóhely’ vagy ‘munkahely’, tsz. ‘tanszék’. Egy másik gyakori rövidítési mód, amikor az előtag (főleg ha az rövid) teljes formájában megmarad, s az utótag rövidül a kezdőbetűjére (földr. ‘földrajz’) vagy betűcsoportjára (főig. ‘főigazgató’). Természetesen egyéb, kevésbé „szabályos” formák is léteznek: fszt. ‘földszint’, krt. ‘körút’, rkp. ‘rakpart’.
• Szókapcsolatok rövidítési lehetőségei. Ezeket leggyakrabban a szókapcsolatot alkotó (különírt) szavak kezdőbetűivel rövidítjük, a betűk után pontot téve, közéjük szóközt. Példák: i. e. ‘időszámításunk előtt’, Kr. e. ‘Krisztus előtt’, t. c. ‘tisztelt cím’. A poszt elején említett rövidítés is ide tartozik, melynek „szabályos” írásmódja a következő: B. ú. é. k.

Természetesen egyéb rövidítési módjai is léteznek a szókapcsolatoknak, például az, ha a rövidítés teljes alakban különírt elemei között a rövidített formában sem szóköz, sem pont nem szerepel. Példák: Btk. ‘büntető törvénykönyv’, stb. ‘és a többi’ vagy ‘s a többi’ stb.

Előfordul, hogy egy különírt és ponttal lezárt rövidítés a beszélt nyelvben megelevenedik. Ez azt jelenti, hogy a rövidítést nem oldjuk fel, hanem betűző kiejtéssel ejtjük: s. k. [eská], B. ú. é. k. [búék]. Ez utóbbi esetben még a hosszú ú is megrövidült az ejtésben: [buék].

A B. ú. é. k. rövidítés betűző ejtése már olyan széles körben elterjedt, hogy az írásgyakorlat ritkán él az akadémiai helyesírási szabályzat által előírt – szóközökkel és pontokkal – tagolt rövidítésformával. Többnyire inkább a BÚÉK forma a jellemző.

Mivel a helyesírás nem egy kőbe vésett törvény – s ez a rövidítésekre hangsúlyozottan igaz –, nem követünk el égbekiáltó bűnt, ha a BÚÉK alakot használjuk.