„Csodálkoztam, hogy kutyástól beengedtek az étterembe” – nyilatkozta a minap egy kedves ismerősöm. Megjegyzése heves vitát indított el: nem inkább kutyástul lenne a helyes forma? Utánajártunk a kérdésnek.

Való igaz, ennek a bizonyos esetragnak az eredeti alakja: -stul/-stül. A leíró grammatikák is ebben a formában jegyzik, társashatározói alak a neve, és mindig szabad határozóként szerepel a mondatban. Ez azt jelenti, hogy ez a fajta bővítmény (kutyástul) nem tartozik hozzá az alaptag (beengedtek) jelentésszerkezetéhez. A szabad bővítményekkel szemben a kötött bővítmények, a vonzatok beletartoznak az alaptag jelentésszerkezetébe: János jártas az összhangzattanban, de nem mondjuk: *János jártas. – Mindez a -stul/-stül-re nem áll, ezért mondjuk szabad bővítménynek.

A -stul/-stül tehát általában a társhatározó szerepét tölti be a mondatban, például a kutyástul jött esetében is. Ritkábban állapothatározóként is előfordulhat: ruhástul ugrott a vízbe.

S mi a helyzet a -stól/-stől alakkal? Feltehetőleg a -tól/-től tag analógiájára alakult ki ez az alakváltozat. A -tól/-től a sztenderd, köznyelvi alak, a -túl/-tűl, -tul/-tül alakváltozata tájnyelvi (esetleg régies): Jut-é eszedben, hogy az bárányfi sem ója jobban magát az farkastúl? – Mivel a köztudatban az a tendencia, hogy a sztenderd, a köznyelvi a szabályos, „helyes”, az egyéb területi vagy társadalmi nyelvváltozatok pedig „helytelenek”, a téves analógia hatására a terjedni kezdett a -stól/-stől használata a -stul/-stül helyett.

A kérdésre, miszerint a -stól/-stől használata helytelen-e, nemmel kell válaszolnunk. Számos szépirodalmi műben találkozhatunk vele, így kimondhatjuk, hogy új alakváltozat született. A változatok között legfeljebb nüansznyi stilisztikai különbség érzékelhető (vagy még annyi sem). Bátran használható mindkettő.

A példák forrása a Magyar nemzeti szövegtár.

A kép forrása: www.bitterwallet.com.