Egy korábbi cikkünkben a magyar helyesírási szabályalkotást hasonlítottuk össze nagy vonalakban más országokéival. Most arról szólunk röviden, hogy történik ez a spanyol nyelv esetében, amely ma közel 450 millió ember anyanyelve a Földön.

Azt gondolnánk, hogy egy ekkora területen és egymástól ilyen távoli kontinenseken beszélt nyelvnek biztos nincs egységes helyesírása. Ez azonban nem igaz: az írott nyelv valamennyi spanyol ajkú országban egységes szabályok alapján kerül lejegyzésre. A következőkből pedig megtudhatjuk, hogyan lehetséges ez.

A spanyol helyesírás szabályozásáért felelős intézményrendszer élén a Spanyol Királyi Akadémia (Real Academia Española – RAE) áll, amely 1713-ban alakult – eredetileg azzal a nyelvművelői célzattal, hogy elkészítsék a spanyol nyelv első „hivatalos” értelmező szótárát. A hatkötetes művet ma röviden Diccionario de autoridades (’Idézetes értelmező szótár’) címen ismerjük, és 1726–1739 között jelent meg (az akadémiai értelmező szótár azóta a 23. kiadásánál tart, amely éppen tavaly jelent meg; online változatban egyelőre a 2001-es 22. kiadás érhető el az akadémia hivatalos oldalán).

Az akadémiai szabályozás keretében ugyanez a szótár foglalkozik először helyesírási kérdésekkel első kötetének bevezető részében, Discurso proemial de la Orthographía de la Lengua Castellana (’Előszó a kasztíliai nyelv helyesírásáról’) címmel; nem sokkal később, 1741-ben pedig megjelent az első akadémiai helyesírás is, immáron Orthographía de la Lengua Española (’A spanyol nyelv helyesírása’) címmel.

Több mint másfél évszázadot váratott azonban magára az első latin-amerikai társintézmény létrejötte: legelőször Kolumbia állt be a sorba az Academia Colombiana de la Lengua megalakulásával 1871-ben; őt követte Ecuador (Academia Ecuatoriana de la Lengua, 1874), harmadikként Mexikó (Academia Mexicana, 1875), majd szép sorjában az összes spanyol nyelvű ország és a Fülöp-szigetek is létrehozta társszervezetét, míg végül az Egyesült Államok zárta a sort a New York-i székhelyű Academia Norteamericana de la Lengua Española (’Észak-Amerikai Spanyol Nyelvi Akadémia’) megalakulásával 1973-ban. Időközben a spanyol anyaintézmény több alkalommal is módosította a helyesírást, főként egyszerűsítések bevezetésével, amelyek bizonyos betűk (pl. a görög eredetű szavakban a ph, th eltörlése, helyettük ma már f, t írandó), illetve a hangsúlyt jelölő ékezet használatát érintették – többé-kevésbé ezt követték a latin-amerikai országokban is.

1951-ben Mexikó elnöke, Miguel Alemán Valdés összehívta a Spanyol Nyelvi Akadémiák I. Kongresszusát, amelyen a Spanyol Királyi Akadémia Állandó Bizottsága és az addig létrejött társintézményei részvételével megalakult a Spanyol Nyelvi Akadémiák Egyesülete (Asociación de Academias de la Lengua Española – ASALE), szintén madridi székhellyel.

Az 1999-ben kiadott helyesírási szabályzat (Ortografía de la lengua española) már az ASALE egyetértésével készült; a 2005-ben szerkesztett Diccionario panhispánico de dudas (kb. ’Összspanyol nyelvhelyességi szótár’ – lexikonszerű helyesírási-nyelvtani tanácsadó szótár), valamint a jelenleg érvényes, 2010-es helyesírási szabályzatot pedig már a RAE és az ASALE közösen készítették.

A fentiek alapján tehát elmondható, hogy a helyesírás mára teljesen egységesen szabályozott, amely az összes spanyol nyelvű (illetve a jelentős számú spanyol ajkú közösséggel rendelkező) ország spanyol nyelvi akadémiájának a szabályozásba történő bevonásával valósul meg.

A szerzőről:

Az El Mexicano blog szerzője. Alapvégzettsége szerint mérnök, érdeklődésből több mint 20 éve foglalkozik a spanyol nyelvvel és történetével.

A kép forrása: www.facebook.com/elmexicanoblog.