Az új helyesírási szabályzatról való híradások igen gyakran emlegetik az észszerűt mint egyik fontos változást. De vajon tudjuk-e, miért döntött így az akadémiai bizottság?

Az akadémiai helyesírási szabályzat 11. (korábbi) kiadása az egyszerűsítés elvét alkalmazta akkor is, amikor egy -sz-re végződő főnévhez kapcsolta a -szerű képzőszerű utótagot. Ahhoz, hogy ennek miértjét megértsük, nézzük meg, mi történik egy -sz végű főnév toldalékolásakor: lássuk el például egy -val/-vel raggal. A -vel rag teljesen hasonul a szótő végi -sz-hez, vagyis nem ész- + -vel, hanem ész- + -szel. A többjegyű betűk kettőzött alakját a toldalékos alakokban csonkítva írjuk, tehát nem *észszel, hanem ésszel.

Ugyanígy járt el a szabályzat a -szerű esetén is. A -szerű (és ugyanígy a -féle, -fajta) tipikus példája annak, hogy a tövek és a toldalékok (jelen esetben képzők) közti határ egyáltalán nem olyan merev, mint gondolnánk. Ilyen átmeneti szóalak például a -szerű (és a -féle, -fajta) is, mégpedig azért, mert bár összetételi utótagként tartjuk számon, képzőszerű tulajdonságokat mutat. Például már az a tény, hogy más összetételi tagokkal ellentétben önmagában nem fordul elő, a toldalékmorfémákkal teszi őt hasonlatossá. A toldalékok egy csoportjának, a képzőknek több tulajdonsága jellemző rá: nem kötelező elem, a szótő után következik, nem szóalakzáró, mint a képzők általában, vagyis következhet utána más toldalék (pl. ész + szerű + t), megtűr maga mellett másik képzőt (pl. ész + szerű + ség) stb.

A 11. kiadás szerint tehát a -szerű úgy viselkedik, akár a toldalékok, tehát az -sz végű főnevekhez való kapcsolódása esetén az sz-t csonkítva írjuk, vagyis az egyszerűsítés elvét alkalmazzuk.

A szabályzat 12. kiadása azonban már inkább a -szerű szóösszetételiutótag-mivoltát domborítja ki. Nem alkalmazza a „képzőszerű utótag” terminust (bár tagadhatatlan, hogy a szerű tényleg képzőszerűen viselkedik sok esetben). Miben tér el mégis a képzőktől?

Nézzünk meg egy példát, ahol valódi összetételről van szó. Vegyük a bőrkabát és bőrcipő összetételeket, és tegyük őket mellérendelő viszonyba: bőrkabát és bőrcipő. Egyszerűbben úgy mondhatjuk: bőrkabát és -cipő, vagyis a második esetben elhagyhatjuk az előtagot. Hiába hagytuk el a bőr előtagot, tudjuk, hogy az a cipőre is vonatkozik, attól még az az összetett szó egészét képviseli. – Nemcsak az előtag, hanem az utótag is elmaradhat összetételek ismétlődésekor: szövőipar, fonóipar, egyszerűbben: szövő- és fonóipar. (Míg mindezt nem tehetjük meg a képzőkkel: a bátorság és okosság szerkezetet például nem rövidíthetjük így: bátor- és okosság.)

Nos, a képzőszerű tulajdonságokat mutató utótagok ugyanígy viselkednek, mint a „sima” utótagok (vagyis most a -szerű, -féle, -fajta utótagszerű tulajdonságait domborítjuk ki): mindenféle és -fajta (elmarad az előtag), nem élet-, hanem álomszerű (elmarad az utótag).

Az új szabályzat tehát utótagként kezeli a -szerűt, s mivel összetett szavak határán sosem egyszerűsítünk kétjegyű betűk esetén (vadászszenvedély, jegygyűrű), hasonlóan kell eljárni az -sz végű főnév + -szerű esetén is, így lesz tehát az ésszerűből észszerű.

A kép forrása: schonherzbazis.hu.