Az ételnevek helyesírására nem vonatkoznak speciális szabályok, csupán az általános helyesírási szabályokat kell megfelelően alkalmaznunk.

Néhány étlapot átböngészve már jól látható, melyek azok a tipikus hibák, amelyek az ételnevek írásgyakorlatában megfigyelhetők. Nézzük meg, mik is ezek!

A minőségjelzős kapcsolatokkal jelölt ételnevek írásmódjában igen gyakori az egybeírási tendencia. Például a rántott hal, rántott szelet, túrós csusza, bundás kenyér, rakott krumpli, (bácskai) rizses hús kifejezéseket gyakran írják le hibásan: egy szóban.

Az egybeírás iránti vágy oka valószínűleg az, hogy az adott szavak olyan gyakran fordulnak elő egymás társaságában, hogy már-már egy fogalomnak érzik a nyelvhasználók. Létezik egy olyan téves elképzelés, hogy egy fogalom = egy szó, ez azonban nem érvényesül a mai magyar helyesírás gyakorlatában.

Csőben sült brokkoli, csőben sült zöldségek… A csőben sült szerkezetet gyakran láthatjuk egybeírva. Holott az olyan alárendelő szerkezetek, ahol a bővítmény (itt: csőben) raggal jelölve van (-ben), különírandók. (Jó fogódzkodó, hogy ha a végiggondolva egy szerkezet nem veszít értelméből az egybeíráshoz képest, általában különírandó).

A téves egybeírással szemben olykor téves különírás is előfordul. Erre példa a *sertés májkrém (!), amit néha különírva látunk. A különírt forma a ‘sertével ellátott májkrém’ jelentést sugallja, azonban itt nem arról van szó; hanem jelentéssűrítő összetétellel van dolgunk , ti. ‘sertésmájjal készült májkrém’.

Előfordul, hogy az étlapokon figyelmen kívül hagyják a második mozgószabályt, melynek következtében különös alakulatok jönnek létre. Furcsának érezzük például a fejtett bableves kifejezést, melynek írásmódja arra utal, hogy a fejtett a levesnek a jelzője, holott nyilván a babra vonatkozik. A helyes írásmód: fejtettbab-leves.

A kérdés fejtegetését a következő posztunkban folytatjuk.