RSS
Helyes blog
Hírek, érdekességek, helyesírási kérdések
Előnyös elvonás
Gondoltuk volna, hogy a sétál szóból keletkezett a séta? Szóalkotás „fordított logikával”, azaz a szóelvonás mibenléte.
Állandóan képzünk szavakat új elemek hozzátoldásával, van azonban, mikor az új szó egy elem elvonásával jön létre.
Több poszt is született a ritkább szóalkotási módokról. Most folytatjuk sorozatunkat, mégpedig a szóelvonással.
Elvonásnak nevezzük azt a jelenséget, amikor egy egyszerű szóról leválasztunk egy meglévő vagy vélt szóelemet, a megmaradt alakot pedig teljes szóként kezdjük el használni. Két alapesetről beszélhetünk:
- Amikor a nyelvérzék képzett szónak értékel egy szót, és az „alapalakot” kezdi el használni. Pl.: sétál > séta, mosolyog > mosoly, bókol > bók.
- A másik eset, amikor a nyelvérzék összetett szónak értékel egy szót, és egy „előtagot” vagy „utótagot” következtet ki belőle, amely eredetileg önmagában nem volt használatban. Ezt jelentéstapadásnak is hívják, mivel itt az egyik tag jelentéséhez „hozzátapad” a másiknak a jelentése. Pl.: trolibusz > troli, hifitorony > hifi, autóbusz > busz.
Különböző csoportosításaik ezenkívül:
- ősi szókincs elemei: tévelyeg > tévely;
- hangutánzó, hangfestő szavak: fütyül > fütty;
- idegen eredetű alapszóból: kapál > kapa (szláv), kalandos > kaland (latin);
- elvonások összetételekből: gépírás > gépír.
A szócsonkítás azokra a szavakra vonatkozik, amelyek a nyelvújítás idejében, többnyire tudatosan képződtek. Ilyenek például: izmos > izom, távol > táv, gyökér > gyök.
Néhány így létrehozott alak nem marad meg, csak alkalmi alkotás, sok viszont a nyelvünk szerves részévé válik.
(Disqus hozzászólások kikapcsolva a htp-devel.nytud.hu szerveren.)