Az érkezett kérdés már régóta foglalkoztatja az e-mail íróját, és ezzel közel sincsen egyedül. Elmondása szerint otthon a rövidebb, a mai szokástól eltérő alakot sajátította el szüleitől.

Akkor tehát van különbség a változatok között? Esetleg stilisztikai, vagy akár jelentésbeli?

Munkatársaink a helyesírási tanácsadó szolgálatnál hosszú magyarázattal szolgáltak.

A -ható, -hető képzős szavak többes számú alakjaiban nyelvi változás zajlik. Egymás mellett élnek a hagyományos, kötőhangzó nélküli formák (megerőltetők, találhatók) és a hosszabb, kötőhangzóval kiegészült újabb változatok (megerőltetőek, találhatóak).
A változás előzménye talán az lehet, hogy az -ó, -ő képzős melléknévi igenevek többes számának is két változatuk van: főnévi és melléknévi értékben egyaránt előfordulnak, és rendszerint a kötőhangzónak szófaj-megkülönböztető szerepe alakulhat ki. Például: Ezek az üdítők (főnév, kötőhangzó nélkül) nagyon üdítőek (melléknév, kötőhangzóval).
A kötőhangzók analógiásan átterjed(het)tek a -ható, -hető képzős szavakra is: az utak járhatóak, a könyvek kaphatóak, magyarázatai érthetőek. Ilyenkor azonban a kötőhangzónak nincs szófaj-megkülönböztető funkciója, de a melléknévi igenevek mintájára itt is megjelenik a kötőhangzó. Érdekes ez a változás, már csak azért is, mert a nyelvhasználatban, a nyelvi változásokban általában inkább a rövidülésre törekvés az erősebb. Bizonyára egyéb okok, mint például a hangzás, ritmika, egyéni nyelvérzék, attitűd (jobban hangzik, jobban tetszik) is közrejátszhatnak az újabb formák gyors terjedésében.
Összességében tehát természetesen helyes és bátran használható a hagyományos, jó hangzású, egy szótaggal rövidebb kötőhangzó nélküli, Önnek is megszokottabb változat: megvásárolhatók, járhatók, kaphatók, érthetők stb. (L. némileg részletesebben: Grétsy–Kemény szerk. Nyelvművelő kéziszótár 2005: 416; és Nádasdy Ádám előadása)

Köszönjük!