A fenti mondatot olvashatjuk egy körúti ruhaszalon hirdetőtábláján. Azonkívül, hogy a vőlegényi után nem kell vesszőt tenni (lévén felsorolás), található benne egy másik helyesírási hiba: tudniillik a férfi ruhaszalon írásmód egészen mást sugall, mint amiről valójában szó van.

A magyar helyesírás egyik fontos jellemzője az értelemtükröztetés. Ez azt jelenti, hogy az írás egyes eszközei (például a kisbetű-nagybetű, a különírás-egybeírás) valamiféle értelmi funkciót valósítanak meg. Ugyanannak a szónak, szerkezetnek a különféle írásmódjaihoz más-más jelentés társul.

Az említett szalon esetében a valódi jelentést, értelmet tükröztető írásmód ez: férfiruhaszalon. A férfiruha összetett szóhoz kapcsolódik a szalon utótag: többszörös (>2 tagú) összetételről van tehát szó, de mivel éppen hat szótag, nem tagoljuk kötőjellel.

Felhívjuk azonban a figyelmet, hogy amennyiben olyan szalonról beszélünk, amely női ruhák készítésével foglalkozik, más lesz az írásmód: nőiruha-szalon. Ennek oka, hogy a női ruha különírt (minőségjelzős) szerkezet egészéhez kapcsolódik a szalon utótag, ilyenkor a második mozgószabályt alkalmazva alkalmilag egybeírjuk az eredetileg különírt szerkezetet, s kötőjellel kapcsoljuk hozzá az utótagot. Kérdés, hogy elfogadható-e a női ruhaszalon írásmód: véleményünk szerint igen, bár az eredeti jelentést pontosabban visszaadja a mozgószabályos írásmód, a két írásforma közti jelentéskülönbség alig érzékelhető. Hasonló példákat említ az Osiris Helyesírás (132. o.): érettségikövetelmény-rendszer ~ érettségi követelményrendszer, köztársaságielnök-választás ~ köztársasági elnökválasztás.

Visszatérve a férfi ruhaszalon ~ férfiruhaszalon formákra: itt azonban nem mondhatjuk, hogy a kétféle írásmód közti jelentéskülönbség csekély. A férfi ruhaszalon jelentése: olyan ruhaszalon, amely hímnemű. Hasonlóan: férfi dolgozó (vagyis hímnemű dolgozó), férfi főszereplő, férfi tanár stb. Ezekben az esetekben minőségjelzős szerkezetekről van szó, ahol a minőségjelző szófaja nem melléknév, hanem főnév. Azok a főnevek, amelyek foglalkozást, kort, minőséget, csoportot jelölnek, gyakran fordulnak elő jelzői szerepben, a férfi tipikusan ilyen. Nagyon kell tehát ügyelni, mikor van ilyen szerepben a férfi, és mikor nem. A férfiruhaszalon esetében tehát nem főnévi jelző.