Helyes blog
Hírek, érdekességek, helyesírási kérdések

Figyelemre méltó helyesírási jelenség

Nyelvészet és helyesírás
2015. február 23. 11:00 | LZS

Figyelemre méltó, nagy figyelemre méltó, nagyon figyelemreméltó – mi ebben a logika?

Nemrégiben esett szó a szófajváltással járó jelentésváltozásról, amely egybeírást von maga után. A mostani posztban a jelentésváltozásnak egy másik speciális esetét vizsgáljuk, amelyet az akadémiai helyesírási szabályzat nem említ, de helyesírási szótáraiban következetesen alkalmaz. Ez pedig nem más, mint a figyelemre méltó – igen figyelemreméltó esete.

Az Osiris Helyesírás már kitér a jelenségre, és a bővítménykeret megváltozásának nevezi. Miről is van tehát szó? Nézzük meg az említett figyelemre méltó példáján!

A figyelemre méltó egy jelölt határozós szerkezet (jelölt, mert a bővítményen – figyelemre – rajta van a -re határozórag), ennélfogva különírandó. (Noha az írásgyakorlatban meglehetősen gyakori az egybeírt forma: *figyelemreméltó, *szeretetreméltó stb., ezek azonban nem a normatív alakok.)

Mi történik akkor, ha bővítményt kapcsolunk a szerkezethez, illetve annak egyik tagjához? Nézzük meg először az utóbbi esetet. Ha a bővítmény a figyelemre szóhoz kapcsolódik (legyen a figyelem jelzője például az óriási), mindent külön szóba írunk: óriási figyelemre méltó. Az írásmód akkor változik, ha a bővítmény a szerkezet egészére vonatkozik, például egy mértékhatározót kapcsolunk hozzá: mennyire figyelemre méltó? Nagyon. Ilyenkor a figyelemre méltó alkalmilag egybeírandó: nagyon figyelemreméltó. Vagy: igen figyelemreméltó.

Zárójelekkel szemléletve valami ilyesmiről van szó: az első esetben (nagy + figyelemre) + méltó, a második esetben nagyon + (figyelemre + méltó).

A jelentésváltozás itt nem olyan könnyen megfogható és magától értetődő, mint a gyors vonat – gyorsvonat esetében, de jelen esetben is megfigyelhető.

Hasonlóan viselkedik néhány másik – hasonlóan jelölt határozós – szerkezet is: szívhez szóló, de: igen szívhezszóló; életbe vágó, de: nagyon életbevágó. Nem végeztünk ugyan kutatást a témában, de feltételezéseink szerint a melléknévi vagy melléknévi igenévi alaptagú (méltó valamire, kész valamire, valamibe vágó) jelölt határozós szerkezetek hajlamosak így „viselkedni”.

Egy másik fontos helyesírási tendencia ugyanezekkel a szerkezetekkel kapcsolatban, hogy – melléknévi alaptagúak lévén – fokozhatók: középfokban megmarad a különírás (figyelemre méltóbb), felsőfokban azonban összetétellé válnak: legfigyelemreméltóbb. S így tovább: harcra kész, de legharcrakészebb; szívhez szóló, de: legszívhezszólóbb.

Várjuk említésre méltó észrevételeiket a témával kapcsolatban, kedves olvasók!


A kép forrása: miferfiak.hu.

(Disqus hozzászólások kikapcsolva a htp-devel.nytud.hu szerveren.)