Egyik kedves olvasónk az üzembe helyezés, üzembehelyezési utasítás kifejezések írásmódjáról érdeklődött. „Az oldalon az üzembe helyezés szót különírva javasolja, egybeírva nem is ismeri a szót. Nekem ez annyira egy fogalom egy gép, berendezés üzembe helyezése, Bevallom, hogy eddig ezt egybeírtam” – írja.

Miért van az egyik külön, miért egybe a másik? A portál munkatársa az alábbi választ adta:

Az üzembe helyez (és az -és képzővel ellátott, főnévi alaptagú üzembe helyezés) esetén ún. állandósult szókapcsolatról beszélünk. Állandósult, mert – ahogy Ön is írja – szorosan összetartoznak az elemek, ugyanakkor mégsem írjuk őket egybe – ezért szókapcsolat, nem pedig szóösszetétel. Az ilyen állandósult, igei alaptagú szókapcsolatok, mint az üzembe helyez, különírandók, és a belőlük képzett főnevek is általában külön (pl. üzembe helyezés, keresztre feszítés, vízbe fulladás).
Nem hagyható azonban figyelmen kívül, hogy ilyen típusú kifejezésből aránylag sok kivételes írásmódú akad. Például: partra száll → partraszállás, vízbe fúl → vízbefúlás (de: vízbe fulladás!). Ezek listáját az említett Osiris Helyesírás c. könyvben találhatja (105–106. oldal). Sajnos ezek írásmódjára nincs szabály, hiszen kivételes esetek: bizonytalanság esetén érdemes fellapozni a szótárt vagy a portál segítségét igénybe venni.
Más a helyzet az üzembehelyezési szóval. Valóban, nyelvtani érzéke jól „súgott”: itt már egybeírást alkalmazunk. Ennek oka a következő: az alapalak az üzembe helyez; ehhez egy képző kapcsolása esetén még megmarad a különírás, tehát: üzembe helyez + -és → üzembe helyezés. Viszont ha még egy (azaz összesen két) képzőt kapcsolunk a helyez igéhez, a két képzőnek már „összerántó” ereje van: tehát üzembe helyez + -és + -i → üzembehelyezési. Ezért javasolta a portál egybeírva. (Hasonló példa a gyakori nyitva tartás: nyitva tart, nyitva tartás, de: nyitvatartási idő.)