Egy kedves ismerősöm mosolyogva mesélte, hogy külhoni barátai többször kérdőre vonták, miért az add oda kifejezést használja az add ide helyett, amikor magának kér valamit. Ő akkor csak vállat vont, hogy ő így szokta.

Ha jobban belegondolunk, tényleg előfordul, hogy ez jön inkább a szánkra, és nem az ide, ami a sztenderd változat.

A Nyelvművelő kéziszótár kategorikusan az add ide változatot fogadja el mondván, hogy a „beszélő felé irányuló mozgást az ide igekötő segítségével fejezzük ki”. Továbbá a helytelennek ítélt add oda formát csak a gyermeki beszéd hibájának veszi, ti. ők még nem tudnak szemléletet váltani. Amikor tehát azt hallják: „Pistike, add oda neki a játékot”, azután akkor is ezt használják, ha saját maguk számára kérnek valamit.

Érdekes elgondolkodni azon – ha tudjuk, hogy a szemléletváltás képességének hiánya nem túl valószínű ok –, hogy vajon miért használják a felnőttek közül többen ezt a formát.

A Nyestnek egy általánosságban a nyelvhelyesség vs. nyelvhasználatról szóló cikkében olvashatjuk; lehet, hogy az, aki az add oda formát használja, az egyszerűen úgy véli, hogy „nem kell benne az oda igekötőnek ’a beszélőtől távolodva’ értelmét keresni”.

Az „az jön a számra” válasz érdekes lehet, ha a magyar nyelv magánhangzó-harmóniájára gondolunk. Az addban az a mély hangrendű, amivel a mély hangrendű oda jobban harmonizál, mint a magas hangrendű ide. Mindez azonban egyelőre csak egy gondolatébresztő felvetés.

Önöknek mi erről a véleményük?

A kép forrása: eletunk.com.