Helyes blog
Hírek, érdekességek, helyesírási kérdések

Igaz, azonban…

Érdekességek
2015. szeptember 25. 10:00 | Falyuna Nóra

Az összetett mondatokkal kapcsolatban az egyik leggyakrabban tárgyalt téma a vesszők használata. Nem elhanyagolható azonban a tagmondatokat összekapcsoló kötőszók használata sem.

A kötőszók szavakat, mondatrészeket, tagmondatokat kapcsolnak össze. A kötőszók lehetnek egytagúak (morfológiailag nem tagolhatók), ilyen például az és, is mert, tehát, viszont, illetve lehetnek többtagúak (tagolhatók), például az ellen|ben, az|után, mert|hogy. Alakjuk szerint lehetnek egyszerűek, például: és, de, mert, ezért, ellenben, azonban; illetve lehetnek összetettek, például: merthogy, egyrészt, úgyhogy, tudniillik, mindazonáltal, jóllehet, habár, ámbár, deviszont, ámde.

A kötőszókat lehet csoportosítani funkciójuk szerint is. Ennek alapján megkülönböztetjük az alárendelő és a mellérendelő kötőszókat. Azt, hogy egy kötőszó melyik csoportba tartozik, az dönti el, hogy milyen az általa összekötött egységek viszonya: az alárendelő kötőszók alárendelő szerkezetekben jelennek meg, következésképpen a mellérendelők mellérendelő szerkezetekben jelennek meg. Vannak azonban olyan kötőszók, amelyek előfordulhatnak alá- és mellérendelő szerkezetekben is.

Aszerint, hogy a kötőszó által összekapcsolt nyelvi elemek mely nyelvi szinten helyezkednek el, megkülönböztetjük a csak mondatkapcsoló (például a hogy), a csak mondatrészkapcsoló kötőszókat (például a mind… mind), illetve azokat, amelyek mondatok és mondatrészek között is megjelenhetnek (például az és, is, de, vagy… vagy).

Végül lehetnek a kötőszók zárt vagy nyitott szerkezetben megjelenők. Előbbire jellemző, hogy mindig kéttagú szerkezetben töltenek be szerepet (például a mert, a hogy, az ezért), utóbbira pedig jellemző az, hogy akárhány tagú szerkezetben szerepelhenek (például az is… is… is,vagy… vagy… vagy, ezek az összekötött tagok mindegyikéhez kapcsolódnak; illetve a meg, vagy, és, amelyek az összekötött akárhány nyelvi elem utolsó tagja előtt jelennek csak meg).

A kötőszók szórendi helyét illetően a Nyelvművelő kéziszótár úgy ír, hogy általában a tagmondat élén állnak, ez azonban nem minden esetben igaz – ahogy ezt az általában kifejezés is sugallja.

Az issel például nem kezdünk mondatot. Az ugyan hagyományosan az után a hangsúlyos mondatrész után áll, amelyre vonatkozik (látni ugyan láttam, de nem tettem semmit), de azt is jelzi a kéziszótár, hogy megjelenik már mondat elején is: ugyan a kapcsolata még tart, de már mással is találkozgat (ez hagyományosan: a kapcsolata ugyan tart még, de már mással is találkozgat).

A tehát is állhat akár (tag)mondat elején, akár a mondat belsejében, így a következő két mondat mind helyes: Két témával is foglalkozom, de csak egyre van időm, tehát választanom kell közülük., vagy Két témával is foglalkozom, de csak egyre van időm, választanom kell tehát közülük.

Előfordul azonban, hogy a kötőszó elhelyezése a mondat jelentésére is hatással van: a pedig tagmondat élén állva megengedést fejez ki (ő kapta a jutalmat, pedig te találtad meg), a második helyen állva azonban ellentétet (te megőrizted, ő pedig eladja).

Az azonban, hogyha szembeállító értelmű (’ellenben, viszont’, ilyenkor az ellentét nem kizáró), akkor nem az ellentétes mondat élén, hanem a szembeállított tag után áll: este már hideg van, nappal azonban még meleg. Ha megszorító értelmű (’csakhogy, mégis, mégsem’, ez esetben a második tagmondat tartalma ellentétben áll azzal, ami az első tagmondat alapján elvárható, vagyis a második tagmondat megszorítja az első tagmondat érvényét), akkor a második tagmondat élén áll: igazad van, azonban nem mindenben.

Fontos azonban megjegyezni azt, hogy a mindennapos nyelvhasználat során a kötőszók használata természetesen nem ennyire tudatosan alakul, bizonyára megjelenik néha egy-egy azonban tagmondat elején is szembeállító ellentét esetében. Ennek ellenére tanácsos odafigyelni a szórendre: bármennyire is úgy hírlik a magyar nyelv szórendjéről, hogy szabad, vannak benne kötöttségek, hatással lehet (van) a jelentésre, illetve vannak stilisztikai, nyelvhelyességi vonatkozásai is.


Forrás:

Balogh Judit 2000. A kötőszó. In: Keszler Borbála (szerk.) Magyar grammatika. Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó. 268–272.

Grétsy László – Kemény Gábor (szerk.) 2005. Nyelvművelő kéziszótár. Budapest, Tinta Könyvkiadó.

H. Tóth Tibor [é. n.]. Mégis, azonban

A kép forrása: http://www.todowallpapers.net

Címkék: kötőszó, szórend

(Disqus hozzászólások kikapcsolva a htp-devel.nytud.hu szerveren.)