Nem meglepő módon jó egy évtizede a szakirodalom is foglalkozik az hangulatjelekkel – azon belül is jelentésükkel, funkciójukkal, kapcsolódásukkal a szöveghez stb.

A hangulatjelek – vagy ahogy még nevezik őket vigyorkód, mosolygó, arcocska, kedvjel, ábraarc, érzkép, képecske, szmájli, emotikon – az érzelmek kifejezésére alkalmas grafikus jelek, amelyek alapvetően az új médiumokhoz, kommunikációs eszközökhöz kapcsolódnak. Észrevehetően azonban már a hagyományos kommunikációs formákban is feltűnnek.

Egy kép általánosságban arra szolgál, hogy a szöveget egyértelműsítse és kontextualizálja (ez visszafelé is igaz, ti. hogy a szöveg egyértelműsíti a képet). A hangulatjelek általános funkciója szintén az egyértelműsítés – az írott szöveg félreértésének megakadályozását segítik. A hangulatjelek azonban számos más feladatot is ellátnak. Legfőbb funkciójuk az érzelemkifejezés, az arckifejezések, gesztusok, hanglejtések helyettesítése, amelyek nélkül a mondanivaló néha félreérthető. Ezenkívül pótolhatják a mondandót, gyorsítják a kommunikációt, humorforrásként is szolgálhatnak. Komplexebb funkciójukban használjuk őket a mondanivaló tompítására, a félreérthetőség csökkentésére, továbbá akár a beszélgető partner hangulatának javítására. Pszichológiai aspektusból nézve pedig oldják a személytelenségét.

Arra a kérdésre, hogy miért is lett ekkora jelentőségük a hangulatjeleknek, a válasz: az érzelem felértékelődése, az érzelmek iránti fokozott érdeklődés az élet számos területén.

A hangulatjeleknek két típusa van: a karakterekből megalkotott (:D) és a grafikus szimbólumok [pl. (L) a Skype-on]. További csoportosítás lehet: a „nyugati” jelek, amelyek az emberi arcot 90°-kal elfordítva ábrázolják és a japán emotikonok, amelyek az álló arcra hasonlítanak (pl. széles mosoly: ^___^).

Vajon mely jeleket használjuk a leggyakrabban? Egy kutatás alapján az első helyen áll a mosolygós arc és annak típusai: :), :)), :-). Ennek jelentéstartalma sokrétű, ám feltétlenül pozitív. Jókedvet, vidámságot, viccet, kedvességet és a kedvességre adott reakciót, örömet, az üzenet elolvasását vagy enyhítését jelölheti. Ezt követi a szomorú arc: :(, :((, :-(. A harmadik leggyakrabban használt a nevetésre utaló: :D. Utána áll a :P, amely a nyelvkiöltő gesztust szimbolizálja, és poénkodásra, illetve arra utalhat, hogy nincs mit hozzászólni a megelőző megjegyzéshez.

Az eddigiekhez képest újabb keletű a nevetést – tátott szájjal, összehúzott szemmel – jelölő XD és a megdöbbenésre, csodálkozásra utaló :O jel. Elöl állnak még a gyakorisági sorban a kacsintó ikon, ;) és a :S emotikon, melynek jelentése: furcsa, rossz dologról van szó: jaj, nem jó, rosszullét, zavarba hoz.

Valamivel extrább jelek még: :’(, :@, :$, :*, :-/ stb.

Önök sok hangulatjelet használnak?

Felhasznált irodalom: Veszelszki Ágnes tanulmánya.

A kép forrása: csaladhalo.hu.