Mind a részére, mind a számára a -nak/-nek ragot (pl.: Petinek) váltja ki, és a hivatali nyelvezet használja előszeretettel (például elküldték az igazolást az ügyfél számára/részére az ügyfélnek helyett).

Az ún. részeshatározót tipikusan a -nak/-nek rag jeleníti meg, amely azonban több jelentéssel és funkcióval is bír, ezért más ragok vagy kifejezések is betölthetik a részeshatározó szerepét.

A számára jelentése ’vkinek, vminek szánva’ (versek óvodások számára), ’vkinek a javára, érdekében’ (ingyen jegy a tagok számára), ’vkit illetően, vki előtt’ (mindenki számára fontos). A részére jelentése ’úgy, hogy neki jusson, neki szánva’ (Peti részére hoztam), vagy ’az ő szempontjából, rá nézve’ (az eredmény mindkét fél részére kedvező).

Személyraggal ellátva mindkét kifejezés jelentése 'a személyraggal jelölt vagy a már ismert személynek': számodra, részünkre; valamint nyomósíthatnak is: az ő részére, számára.

Használatukkal kapcsolatban a Nyelvművelő kézikönyv azt írja, hogy:

1) Ha maga a rag is elég, akkor ne körülményeskedjünk, nem kell a névutókat is használni (l. ügyfélnek). Használatuk azonban szükséges abban az esetben, ha közvetve adunk valakinek valamit, közlünk valakivel valamit (adok neked egy könyvet, de apád részére). Ilyenkor a mondatban több részeshatározó is szerepel, és az egyiket érdemes a körülírásos formával kifejezni.

2) Ha használjuk valamely névutót, akkor fölösleges a birtokos jelzői -nak/-nek ragot is kitennünk (például Petinek a részére helyett csak Peti részére).

Máig előfordul azonban, hogy az adott névszó -nak/-nek ragos formájához társulnak: a jobbiknak a számára, részére (ennek oka a részére és a számára kialakulásának történetében keresendő). Vannak esetek ráadásul, amikor éppen hogy a raggal együtt helyes a kifejezés: annak a részére; akinek a számára.

A számára és a részére között ma már nincs túl nagy különbség. Árnyalatnyi eltérés lehet, hogy a részére inkább a konkrétan birtokba vehető tárgyak, a számára pedig elvont fogalmakkal kapcsolatban használatos.

Felhasznált irodalom:

H. Varga Márta 2005. A számára, részére részeshatározói névutók kialakulásáról. THL2. A magyar nyelv tanításának szakfolyóirata. 1. évf. 1.sz.

Grétsy László – Kovalovszky Miklós (szerk.) 1985. Nyelvművelő kézikönyv. Második kötet. Akadémiai Kiadó, Budapest.

Bárczi Géza – Országh László (szerk.) 1978. A magyar nyelv értelmező szótára. Akadémiai Kiadó, Budapest.

A kép forrása: encrypted-tbn3.gstatic.com.