RSS
Helyes blog
Hírek, érdekességek, helyesírási kérdések
Kiránduló igekötők
Ha megtalálom a padláson a kölyköt, még meg találom pofozni! – Avagy hová is tartozik az igekötő?
Nagy jelentősége van annak, hogy az igekötőt egybe- vagy különírjuk az igével: azt jelöli ugyanis, hogy az igekötő a közvetlenül utána álló igéhez tartozik-e, netán az azt követőhöz. Így például a fenti példák közül az első esetben a meg igekötő a talál igéhez tartozik, a második esetben viszont a pofoz igéhez.
Ugyanez a helyzet a megvan, meglesz igékkel (jelentése ’tevékenység eredményeként elkészült, létrejött, ép, nem pusztult el, kielégítően lenni’): gyakori hibaforrást jelent ezeknek az írásmódja. Megvan a tizenegyedik aranyérem, de: meg van rakva a tűz. Utóbbi esetben tehát egy létige (van) és egy határozói igenév kapcsolatáról van szó (rakva), ahol a létige önálló elemként iktatódik be a határozói igenév két tagja (igekötő és ige) közé.
Hasonló közbeékelődéses esetek:
megtudták a jó hírt – meg tudták fejteni a rejtvényt
elvagyok nélküled – el vagyok fáradva
leszokott a dohányzásról – le szokott menni a lépcsőn
beleszeretett a tanárába – bele szeretett volna szólni
Előfordulhat olyan eset is, amikor az igekötőhöz tartozó igét nem tesszük ki, és csak az igekötő, illetve az eredetileg közbeékelődő elem van feltüntetve. Főleg párbeszédekben fordul elő, amikor fölösleges újra megismételni az igét.
– Tényleg le szoktál menni futni minden reggel?
– Igen, le szoktam.
A magyar nyelv játékosságát és egyúttal nehézségét pedig az ellenpélda mutatja jól:
– Tényleg le szoktál menni futni minden reggel?
– Nem, már leszoktam róla.
A kép forrása: hotdog.hu.
(Disqus hozzászólások kikapcsolva a htp-devel.nytud.hu szerveren.)