Az anyanyelv-elsajátításnak vannak biológiai előfeltételei, továbbá nagyon fontos a szociális környezet. Mindezek speciálisan befolyásolják a nyelvfejlődést, bizonyos vonások azonban minden gyermek beszédében megtalálhatók. Ilyenek például az ismeretlen szavak „ellen” használt stratégiák, mint például a definícióadás (az ismeretlen szó helyett definiálja azt), a metaforák, megszemélyesítések, hasonlatok. Ezek segítségével fejezik ki magukat, sokszor meglehetősen kreatívan vagy épp viccesen. Jellemző még rájuk az önálló szóalkotás, a különböző szóalkotási módok segítségével.

Megtalálható továbbá az ún. etimologizálás, amely során a „gyermek az ismeretlen, ennek következtében számára értelmetlen szavak helyett hasonló hangzású, de értelmes szót keres”. Ezekből majdnem minden anyuka listát tudna készíteni.

Ilyenek például:

• vargabéles helyett marhabéles,
• ablakpárkány helyett ablakpatkány,
• Nils Holgersson helyett Nils Horgászó.

Az etimológiáról és a népetimológiáról már olvashattak posztot. Egyfajta népetimológiával, másnéven szóértelmesítéssel találkozhatunk a gyermekeknél is. Mi is történik a kisgyermek fejében, és mi is ennek a pszichológiai háttére?

A szavak tanulása utánzással történik. A gyermekeknél 2–7 éves kor között az ún. szimbolikus gondolkodás is megjelenik. Ekkor már kialakul egy sajátos világkép, amiben a már meglévő ismeretei alapján magyaráz meg mindent, sokszor illogikusan. Erre a szakaszra jellemző leginkább az etimologizálás, amikor is a gyermek önkényesen jelentést ad a dolgoknak maga körül. Ilyenkor már tudja, hogy minden szónak van jelentése, és ezért minden szóhoz jelentést párosít, még ha a szó ismeretlen is számára – anélkül, hogy összefüggéseket keresne a dolgok között.

Nem meglepő tehát, hogy a pszichopata szó hallatán a kislány azt kérdezi: „Apu, ma nem mesélsz a pici hópatákról?”. Az etimologizáláshoz asszociáció és előzetes ismeretek révén jutnak el a kicsik, továbbá a nyelvi tudatosság is szerepet játszik, ami gondolkodási műveletek használatát is feltételezi.

Ne próbáljunk tehát logikát keresni gyermekünk megnyilvánulásaiban, csak írogassuk szorgosan, ahogy a jó szülők teszik, hogy legyen min mosolyogni később.

Felhasznált irodalom: Egerszegi Anna tanulmánya.

A kép forrása: www.elevengyerekek.hu.