Nemrégiben megjelent posztunkban elkezdett témánkat folytatjuk, mégpedig azzal, hogyan is tudják megváltoztatni egy szó jelentését a toldalék különböző alakjai.

Ismétlésképpen tehát: szóalakhasadás akkor következik be, ha ugyanannak a szónak bizonyos toldalékolt alakváltozatai nem tetszőlegesen váltakoznak, hanem a formai különbség több-kevesebb jelentésbeli különbséget is kifejez.

Ennek két fő típusa van; amikor a jelentéseltéréseket a tőváltozatok idézik elő (előző posztunkban szóltunk ezekről), másrészt amikor a jelentéseltérések a különböző alakú toldalékoknak köszönhetők. Lássuk tehát, milyenek is lehetnek a második típusú alakok!

A magyar nyelvben a toldalékok többsége többalakú, például a -ban mellett létezik a -ben is, vagy ami kevésbé észrevehető: a -talan és -telen mellett a hangzóhiányos -tlan. Csoportosítani az ilyen típusú szóalakhasadást leginkább a toldalékok alaki megváltozása szerint lehet. Ezekből a teljesség igénye nélkül következzék néhány.

• A toldalékok magánhangzójuk minőségében térnek el (pl. -on, -en, -ön, -k többes szám jele, -s képző). Pl.: gyorson – gyorsan, ismerősek – ismerősök, lábos – lábas.
• A toldalék magánhangzójának megléte és hiánya eredményezi az eltérést (pl. -k többes szám jele, -t tárgy ragja, -bb közepfok jele). Pl.: üdítők – üdítőek, fűszerest – fűszereset, idősebb – idősb.
• A toldalékok mássalhangzójuk minőségében térnek el (múlt idő jele). Pl.: állt – állott, írt – írott, unt – unott.
• A toldalék mássalhangzójának megléte és hiánya eredményezi az eltérést (-[t]at műveltető képző, -[j]a birtokos személyjel). Pl.: köptet – köpet, gyóntat – gyónat, futára – futárja, métere – méterje.
• Hangzóhiányos toldalék eredményezi az eltérést (-[a]t[a]lan fosztóképző). Pl.: nőtlen – nőtelen, esztelen – eszetlen, szemtelen – szemetlen.
• Az igék kétféle ragozása eredményezi az eltérést (-ik). Pl.: golyóz – golyózik, tetőz – tetőzik, porol – porlik.

Az összefoglaláshoz használt szakirodalom H. Varga Márta megjelent tanulmányai (2009, 2010).