Manapság többször lehet találkozni aggodalmaskodó vagy éppen negatív, lekicsinylő hangvételű felszólalásokkal az ikes igék bizonyos nem ikes ragozású alakjai kapcsán (eszem helyett eszek, vagy épp a fordítottja: könyörgök helyett könyörgöm stb.). Sokan hajlamosak azonban megfeledkezni arról, hogy a nyelv változása elkerülhetetlen, emellett pedig az egész „képet” látva számos esetben nem is jogos a felháborodás. Némileg ez a helyzet az ikes igékkel is.

Röviden szólva az ikes igékről és általában az igék ragozásáról, elmondhatjuk, hogy kétféle típusú ragozás van a magyar nyelvben: az alanyi (általános) és a tárgyas (határozott), az alanyi ragozáson belül pedig az ikes és az iktelen.

Régen, az ősmagyar korban (i. e. 1000 – i. sz. 896) az ikes ragozás a visszaható igék ragozása (és a szenvedő) volt. Itt az olyanokra kell gondolni, mint például emelkedik, születik, bocsátkozik. Ez a funkció már az ősmagyar kor végén elkezdett bővülni. Továbbá egy olyan jelenség is megfigyelhető volt, hogy az ikes igék alakjai általános alanyra mutattak, illetve csak olyan mondatokban lehettek állítmányok, amelyekben a cselekvő nincsen jelölve (pl. esik). Ezt követően vált az ikes ragozás a tárgyatlan igék kifejezőjévé (terjedt át analógiásan), mivel a visszaható és a szenvedő ige is tárgyatlan.

A helyzetet még inkább bonyolítja az is, hogy már olyan igék is ikes igékké váltak, amelyek eredetileg nem voltak azok. Például az ikesnek tűnő mászik, hazudik nem állandó ikes igék, csak a 3. személyű alakjuk az.

A történeti funkcióváltozásokhoz jönnek még az alaki változások és a paradigma, azaz ragozási sor. Ezeknek az igéknek nem szabályos a paradigmájuk, hanem keveredik az ikes és az iktelen forma, az ikes ragozás bonyolult kölcsönhatásban van a nem ikes igék ragozásával, és az egyes számú alakjaik eltérhetnek a nem ikes igék megfelelő ragjaitól.

Például az aludni ige ragozása a következőképpen alakulna és alakul:

• Kijelentő módban eredetileg (ikes ragozás szerint) alszom lenne, analógáisan (nem ikes ragozás szerint) alszok.
• Feltételes módban eredetileg (ikes ragozás szerint) aludnám lenne, analógiásan (nem ikes ragozás szerint) aludnék.
• Felszólító módban eredetileg (ikes ragozás szerint) aludjam lenne, de analógiásan (nem ikes ragozás szerint) aludjak.

Láthatjuk tehát, hogy a feltételes és a felszólító módokban az ikes ragozás tűnik „furcsának, helytelennek”, és nem az ikes ragozás, amihez annyira ragaszkodunk a kijelentő módban.

A nyelv változik. Ami most még „csúnyának” tűnik, az idővel megszokottá válik. Adjuk hát időt magunknak, és próbáljuk elfogadni a változásokat, nem pedig szembe menni velük.

A poszt megírásához forrásul részben Kalcsó Gyula tanulmánya és a Nyelvművelő kéziszótár [Auktor Könyvkiadó, Budapest, 1996] szolgált.

A témában többek között még a Nyelv és Tudományban olvashatnak.

A kép forrása: http://www.kozterkep.hu.