A magyar nyelvben – a latinnal és sok más nyelvvel ellentétben – nincsen nyelvtani nem. Számos (többnyire) görög–latin eredetű jövevényszavunk van, melyek az átadó nyelvben a nemnek megfelelően változtatják alakjukat, a magyarban azonban csupán egy alakban használjuk. Például: geográfus, pszichológus, muzsikus, politikus, publicista. Ezek a foglalkozásnevek egyaránt jelölhetnek férfiakat és nőket.

Léteznek azonban olyan kivételes alakok, amelyeknek máig él a női párja. Ezek közül az egyik legelterjedtebb a medikus ~ medika szópár, amely az orvostanhallgatók megnevezése: a nőnemű hallgatókra máig használják a medika kifejezést. Hasonló párt alkot a kolléga ~ kollegina, ez utóbbi azonban évtizedek óta visszaszorulóban van. Helyét egyre inkább a kolléganő alak veszi át. Néhány évtizede azonban még meglehetősen elterjedt volt a kollegina elnevezés (megszólításként is) az egyetemi, főiskolai hallgatók körében.

Akadnak azonban olyan nőnemű alakok is, amelyek a mai magyar nyelvben kifejezetten furcsán, archaikusan hatnak. Az X. Y. kiváló pedagóga kifejezést tette szóvá az 1960-as években a Magyar Nyelvőr egyik olvasója, magyartalannak bélyegezve azt.

Pedig az ilyen típusú elnevezések, mint a pedagóga ’pedagógusnő’, katolika ’katolikus nő’ (bár nemcsak azt jelentheti) korábban valóban használatban voltak. A pedagóga szóra elektronikus korpuszaink (Magyar történeti szövegtár, Magyar nemzeti szövegtár) nem adnak találatot, a katolikára több adatot találunk:

„És ő egyezett bele, hogy itt a városban barátságot kössön Holzernéval, ki végre is derék, hitbuzgó katolika nő” (Kaffka Margit, 1917).

Más esetben azonban nem ’katolikus nő’ jelentésben szerepel a katolika szóalak.

„Elhozott hozzátok hogy a tridentumi gyülekezetnek parancsolatja szerint az igaz katolika religió” (Verseghy Ferenc, 1805).

Továbbá:

„Universitások vagyon 40. 16. Katolika, 4. Reformáta, 18. Lutherána, és két mixta” (Baranyi László, 1796).

Ez utóbbi két esetben arról van szó, hogy a latinos műveltségű szerző nyelvtanilag egyezteti a katolikus jelzőt a jelzett szóval: mind a religio, mind az universitas szavak nőneműek, így a latin nyelv szabályainak megfelelően a jelzőt -a végződéssel használja.

Visszatérve a kiinduló témához („helytelen”, magyartalan-e a pedagóga), a Nyelvőrben a következő példákat hozza fel a szerző: a gyógyszertári asszisztens korábbi elnevezése a gyógyszerésztechnikus női megfelelője: gyógyszerésztechnika(!). Nem szerencsés azonban az ilyen szópár „kitenyésztése” – írja –, mert ez ugyanolyan, mintha a női fizikust fizikának, a női muzsikust muzsikának neveznénk. Ahol nincs ilyenfajta egybeesés, mint a pedagógánál, ott sem ajánlja a használatát a cikk szerzője, mert archaikus, kissé modoros benyomást kelt.

Érdekességként megemlítünk egy egészen új keletkezésű példát: a blogger ’blogíró’ szónak kialakult a női párja: bloggerina.

Forrás: [F. G.] 1964. Pedagóga. Magyar Nyelvőr 229.

A kép forrása: richpoi.com.