Nem kizárt, hogy többen felhúzzák a szemöldöküket, vagy kérdőn pillantanak egymásra ennek a szófajnak a hallatán, és két összefüggő mondatot nem képesek mondani erről a szófajról. De mitől is olyan különleges vagy épp eltérő kategória ez?

A partikula elnevezés a latin pars ’rész’ szóból származik. Régi magyar grammatikákban is szerepelt, akkor még a nem toldalékolható szavak összefoglaló elnevezésére.

A partikula szófaj más nyelvekben is szerepel, más fogalmat takar azonban. A nemzetközi szakirodalomban hétféle jelentésben használatos (angolban: változatlan alakú szavak, kifejezések és mondatszerű szóösszetételek tág kategóriája).

A magyar nyelvészetben sem egységes a szó használata; van, aki minden olyan szót ért rajta, amely nem ragozható, van, aki szerint pedig csak azok a szavak tartoznak ide, amelyek némileg megváltoztatják a mondat jelentését, de önállóan semmilyen kérdésre sem felelhetünk velük.

Általánosan elfogadva tehát; a partikula olyan szó, amely nem toldalékolható, feladata pedig az, hogy a mondatban lévő állítást valamiképpen módosítsa.

Jelentésük szerint két típus különíthető el:

• Amikor a partikula a beszélő tartalomra vonatkozó hozzáállását fejezi ki, mint pl. ez bizony nehéz kérdés, csakhogy kimondtad, éppenséggel ez is elképzelhető, gyere már, figyelsz te rám egyáltalán.
• Amikor a mondatban lévő állítást vagy a mondat egy összetevőjét értékel, mint pl. alig egy napja történt, egész jó a megoldásod, nem elég izgalmas, irtó jó dolog történt, mintegy száz méterre van.

A partikula tehát egy olyan „üres” szó, amelynek elhagyásával a legtöbb esetben nem sérül a mondat, emellett sokszor még így is nehezen lehet eldönteni, hogy egy még vagy már mikor határozószó inkább, és mikor partikula.

Ez teszi hát a partikulákat olyan különlegessé!

A kép forrása: autozz.blog.hu.