Az utóbbi időben sokat hallhattunk arról, hogy küszöbön áll az akadémiai helyesírási szabályzat 12. kiadásának megjelenése. Olvashattunk arról is, hogy mely területeken, mely szavak esetében várhatók változások (például itt).

Arról viszont nem sok szó esett eddig, hogy a 11. kiadásnak (1984) milyen újdonságai vannak a 10.-hez (1954) képest. Nézzük meg, milyen főbb változásokat eszközöltek harminc évvel ezelőtt.

Az Akadémia Helyesírási Bizottsága (ma: Magyar Nyelvi Osztályközi Állandó Bizottság) 1973-ban kezdett hozzá az időszerű helyesírási kérdések vizsgálatához. Magának a szabályzatnak a kidolgozása 1981 és 1983 között történt.

Újdonságok a 10. kiadáshoz képest:

• A különírás-egybeírás körében meg kellett fogalmazni az anyagnevek helyesírásának szabályait.
• Ugyanitt: a jelentéstömörítő összetételek egybeírásának szabálya is kimondásra került.
• Az ún. többszörös összetételek (a kettőnél több szóból álló összetételek) írásmódjával kapcsolatos szabályok is részletesebben ki lettek dolgozva. A 10. kiadásban ugyanis csak annyi szerepelt, hogy ha a többszörösen összetett szó „egybeírva nagyon hosszú volna” (!), az önmagában is összetett taghoz kötőjellel kapcsoljuk az új tagot. Azt, hogy mi számít „nagyon hosszúnak”, nem részletezi. A 11. kiadásban viszont már szerepel, hogy a legalább hét szótagból álló többszörös összetételek esetén kell kötőjelet alkalmazni.
• A különírás-egybeíráson kívül a tulajdonnevek helyesírási szabályai bővültek (földrajzi nevek, intézménynevek, márkanevek, csillagnevek).
• Az elválasztási szabályokat is részletesebben ismerteti az 1984-es szabályzat.

A 11. kiadásban bizonyos szabálypontok összevonásra kerültek, így a 10. kiadás 438 pontjához képest az már csak 299-et (azaz 139-cel kevesebbet) tartalmaz. Ennek ellenére a 11. kiadás nagyobb terjedelmű az elődjénél, mivel egyes részrendszerek alaposabban ki lettek dolgozva.

Egyes konkrét szóalakok írásmódjában is változás következett be, ezekről részletesen a következő posztunkban szólunk.