A nagykötőjel a fiatalabb írásjeleink közé tartozik. Bár már korábban is használták elvétve, kodifikálva először az 1954-es akadémiai helyesírási szabályzatban lett.

A nagykötőjel formailag ugyanaz, mint a gondolatjel, ám ez utóbbival ellentétben nem kerül szóköz az őt megelőző szó utolsó és a következő szó első betűjéhez/számjegyéhez. A kötőjelnél (amelyet – hangsúlyozván a nagykötőjeltől való elkülönítést – nem hivatalosan kiskötőjelnek is neveznek) lényegesen hosszabb és jellemzően vékonyabb.

A nagykötőjelet a következő esetekben szokás használni:

• Ha két vagy több tulajdonnév alkalmi kapcsolatát szeretnénk jelölni. Például szerzők esetén: Hadrovics–Gáldi, Laczkó–Mártonfi. A nagykötőjellel összekapcsolt személynevek külön személyeket jelölnek, ellentétben a kötőjellel kapcsolt személynevekkel, amelyek többnyire férjezett nők kettős vezetéknevei szoktak lenni: Béres-Kovács.

A nagykötőjel és a kötőjel szerepének szétválása lehetővé teszi annak azonosítását is, hogy az egy Boyle–Mariotte-törvény két fizikus, még a két Gay-Lussac-törvény egyetlen fizikus nevéhez köthető.

• Többnyire földrajzi nevek alkalmi összekapcsolódását is jelezheti nagykötőjel. Ilyenkor a nagykötőjeles szerkezet tól–ig viszonyt fejez ki: a között névutós szerkezetnek felel meg.

Példák: Duna–Tisza köze (‘a Duna és a Tisza közötti rész’), Budapest–Gyöngyös-buszjárat (‘Budapest és Gyöngyös közötti buszjárat’). A helynevek nagykötőjel helyett kötőjellel is összekapcsolódhatnak, ilyenkor nem alkalmi, hanem állandó kapcsolatot fejez ki a kötőjel. Például: Kál-Kápolna, Hort-Csány vasútállomás (a kötőjellel összekapcsolt községeknek közös a vasútállomásuk). Ilyenkor a kötőjel hossza a névvel jelölt dolgok közti távolságot illusztrálja: ha távolabb vannak egymástól, nagykötőjelet használunk, ha szomszédosak, avagy az előbbinek része az utóbbi (pl. Budapest-Kőbánya), akkor kötőjelet.

• Két vagy több nép (nyelv) nevének kapcsolatát nagykötőjellel jelöljük. Itt is között névutós szerkezetről van szó lényegében. Például: angol–német mérkőzés (‘angolok és németek közti mérkőzés’). Máskor nem tól–ig, hanem egyszerű ÉS kapcsolatot fejeznek ki: angol–francia szak (‘angol és francia szak’). Ez utóbbiból kiindulva nemcsak a nyelvszakok párosítását, hanem bármilyen szakpárt nagykötőjellel írunk: biológia–kémia szak, ének-zene–könyvtár szak.
• Ha két szó kapcsolata valamettől valameddig viszonyt érzékeltet (és ezt a viszonyt nem raggal fejezzük ki): 1995–2003 (‘1995-től 2003-ig’), 35–40. oldal (‘a 35.-től a 40. oldalig’).

A kétféle kötőjel közti különbséget a következő példa is jól szemlélteti: ha a recept 2-4 kanál cukrot ír, az nem pontos intervallumot jelöl, hanem csak körülbelüli számokat, így tehetünk 1, de akár 5 kanál cukrot is. Ha viszont 2–4 kanál cukorról esik szó, az azt jelenti, hogy legalább 2, legfeljebb 4 kanálról beszélhetünk.

Ha a használatot illetően tisztán látunk, már csak az a kérdéses, hol található meg a számítógép billentyűzetén a nagykötőjel. A Windowsban az Alt+0150 (a numerikus billentyűzeten) billentyűkombinációval hívhatjuk elő. Végső soron – ha egyéb módon nem tudjuk előállítani a megfelelő karaktert – a hagyományos írógépelésből megöröklött módon, két egymást követő kötőjellel (--) helyettesíthetjük.