A személyes névmások írásmódjával kapcsolatban több tévhit él az írásgyakorlatban: vannak, akik minden személyes névmást nagy kezdőbetűvel írnak, mások mindent következetesen kisbetűvel, és zavaró nyelvi jelenségnek tartják a névmások nagybetűs írásmódját (lásd például itt). Mi tehát az igazság?

Először is szögezzük le, hogy a személyes névmások alapvető írásmódja mindig kisbetűs: én, te, nekem, vele. Nemegyszer előfordul mégis – főként fórumhozzászólásokban –, hogy a személyes névmások nagy kezdőbetűvel szerepelnek, s nem csupán a második személyűek, hanem a harmadik és – horribile dictu! – az első személyűek: odaadtam Neki a könyvet; az Én házam stb.

Feltehetőleg az játszik közre ezen írásmód terjedésében, hogy a levelekben bizonyos elemek nemcsak a megszólításban nagy kezdőbetűsek, hanem szövegen belül is írhatók azzal. Leggyakrabban a második személyű személyes névmásokat (te/Te, veled/Veled, ön/Ön) írjuk nagy kezdőbetűvel a levelekben. Hangsúlyozzuk azonban, hogy a kis kezdőbetűs írás nem számít nyelvi értelemben vett hibának. A nagybetűs írásmód fokozott tisztelet érzékeltetésére szolgál. (Ha egy hivatalos levélben kis kezdőbetűvel írjuk az ön szót, nem követünk el helyesírási hibát. Előfordul azonban, hogy a címzett udvariatlannak fog tartani bennünket.)

A személyes névmások nagy kezdőbetűvel írását az írásgyakorlat, a levelezési etikett hosszú időre visszanyúló hagyománya alakította ki. Manapság azonban nemcsak levelezés során kommunikálunk írásban, hanem az internet nyújtotta összes csatornán: cseten, fórumokon stb. Úgy tűnik, a levelezés hagyományait átvettük az internetes kommunikációban is.

Probléma akkor van, ha már a meglévő gyakorlatot is rosszul alkalmazzuk. A helyesírási szabályzat is csak a megszólított személyére vonatkozó névmásokat íratja nagy kezdőbetűvel, s azt sem kötelező érvénnyel, csupán mint lehetséges opciót tünteti fel. Sokan azonban a többi névmást is nagybetűvel írják, mondván, egy harmadik személynek is megadható a tisztelet, vagy éppenséggel saját maguknak is. Az Én nagybetűvel írása azonban nem vet túl jó fényt írójára: egocentrikus, fontoskodó ember benyomását kelti. (Lásd például itt.) – A nagybetűs írásmódban esetleg közrejátszhat az angol nyelv hatása is, ahol hagyományosan nagybetűvel írandó az egyes szám első személyű személyes névmás: I, de: you, he stb.

Ami a harmadik személyű személyes névmások nagybetűs írásmódját jelenti: nem helytelen ugyan, de a legtöbbször fölösleges, és némileg modoros is. Ugyanakkor bizonyos szövegkörnyezetben van létjogosultsága: egyházi szövegekben vagy akár szépirodalomban például, amikor Istent említik, jellemzően nagy kezdőbetűvel írják a névmást: „…miként tudok lélekben Hozzá emelkedni és eggyé válni Vele” (Balogh Bertalan).

Végezetül annyit, hogy a Helyes blog és Facebook-oldal szerkesztőiként mi is azt az elvet alkalmazzuk, hogy csak a második személyű személyes névmásokat írjuk nagy kezdőbetűvel – az olvasó iránti fokozott tiszteletünket kifejezendő.

A kép forrása: lelekmelengeto.blog.hu.