Egy korábbi posztunkban arról írtunk, miért hangzik furcsán az a hangos utastájékoztató, amelyben arra kérik az utasokat, álljanak el az ajtó elől (bővebben itt). Ezúttal egy kedves olvasónk ragadott tollat azzal kapcsolatban, hogy szerinte helytelen, amikor a hangosbemondó azt mondja: az adott jármű az Örs vezér tere felé közlekedik. Olvasónk szerint a helyes megoldás az lenne: a metró/busz/villamos az Örs vezér teréig közlekedik – azzal indokolva, hogy a határozórag nem keverhető a névutóval.

Olvasónk feltehetőleg arra gondolhatott, hogy itt is a nyelvművelő szakirodalom által ún. terpeszkedő kifejezésről van szó, s amelyet a nyelvművelők kerülendőnek tartanak. Ez alatt az értendő, amikor a hivatali és a közéleti zsargon hatására a ’valaki, valami felé’ névutós szerkezetet használják ’valakihez, valamihez’ értelemben is: levelet ír a cégvezetőnek, levelet ír a cégvezető felé. A terpeszkedő kifejezés terminus erős értékítéletet tartalmaz, ezért a továbbiakban nem is használjuk, helyette inkább analitikus szerkesztésként hivatkozunk rá. Nem is állíthatjuk azt, hogy az analitikus szerkesztésű alak helytelen, legfeljebb annyit jelenthetünk ki, hogy elképzelhető, hogy bizonyos közléshelyzetekben az adott normának jobban megfelel a határozóragos alak (?).

Az olvasónk által felvetett kérdésben azonban nem erről a típusú névutóhasználatról van szó. Nem arról, hogy a határozóragos forma, az Örs vezér térig szabatosabb, stílusosabb-e, mint a – ezúttal ugyancsak térbeli irányt jelölő – névutós, az Örs vezér tér felé.

A tanácsadó szolgálat munkatársa a következőket mondja:

Nyelvi, grammatikai, stilisztikai szempontból mindkettő egyaránt helyes, de a kétféle szerkezet szemlélete, nézőpontja között van – nem is elhanyagolható – értelmi, jelentésbeli különbség: az -ig térbeliséget jelölő véghatározórag – addig, pl. az Örs vezér térig értelemben; a felé névutó pedig itt ugyancsak konkrét jelentésben, térbeli irányt jelöl, azt a folyamatot, hogy ’valami valamilyen irányba, valami felé halad’. Az Örs vezér térig szerkezet tehát alapvetően azt jelenti, hogy ’odáig, tovább nem’, az Örs vezér tér felé pedig azt, hogy ’abba az irányba, arrafelé’.
Hogy mikor melyik a pontosabb, az a közlő szándékától, a közlés céljától, helyzetétől függ: attól, hogy a végcél (-ig) vagy az irány (felé) jelzését, tudatosítását tartja-e fontosabbnak – jelen esetben – az utasok tájékoztatásában. Ha utasként vagyunk benne a szituációban, bizony lehet fontosabb információ az, hogy jó irányba haladunk-e, mint az, hogy meddig megy a szerelvény. Ilyen értelemben tehát jó a változtatás.
A nyelvi tények és fenti jelentésértelmezések alapján tehát mindkét forma helyes, de más-más szemlélet, nézőpont van mögöttük. A különféle nyelvi szerkezetek változatossága pedig éppen azt teszi lehetővé, hogy az ilyen kommunikációs, pragmatikai árnyalatokat meg tudjuk jeleníteni.

(Az -ig határozórag jelentéséről egy korábbi posztban már írtunk.)

A kép forrása: budapest.athome-network.com.