Újból egy érdekes témát vetett fel egyik Olvasónk, amely érinti többek között az idegen szavak átvételének, illetve a szaknyelv és köznyelv közti különbségeknek kérdésékörét is.

A következő üzenet érkezett hozzánk:

„Időnként előfordul, hogy írott szövegben az alacsony hőmérsékletet kis hőmérsékletre, a magas hőmérsékletet pedig nagy hőmérsékletre javítják azzal az indokkal, hogy az előbbi változatok germanizmusnak/anglicizmusnak tekinthetők, ezért helytelenek – írta egyik olvasónk. – Véleményem szerint e kifejezések eredetüktől függetlenül használhatók a magyar nyelvben, semmivel sem rosszabbak, mint a másik kettő, amire javítani szokták őket.”

Hogy is van ez? Magas vagy nagy a hőmérséklet? A nyelvi tanácsadó szolgálat munkatársa a következőt válaszolta:

Igen, az igaz, hogy a kis és a nagy jelzők a hagyományosabb, magyarosabb alakok a fok- és mértékjelölésre, továbbá az is, hogy a magas melléknév részben a német hoch melléknév hatására terjedt el (miként ellentéte, az alacsony is). De az is igaz, hogy elterjedését nem csak a német szó átvétele magyarázza. A műszaki és a mindennapi életben is egyre nagyobb, egyre fontosabb szerepet játszó mérőműszerek, grafikonok (például a hőmérő) sugallta szemléletmód következménye is, hogy a magas melléknév elterjedt a hagyományosabb nagy helyett. Előbb a szaknyelvi jelzős szerkezetekben, majd a köznyelvben: magas ár, magas fizetés, magas kamat, magas hőmérséklet stb.
A magas – alacsony szópár főként olyankor kérdőjelezhető meg, amikor nincs meg bennük az említett szemléleti háttér, így árnyaltabb például a nagy ár, tetemes költség, jó fizetség, kiváló minőség stb. A szaknyelvi eredetű alacsony – magas hőmérséklet viszont – éppen a műszerek, mérők által sugallt szemlélet alapján – nem rosszak, nem „gyökértelenek”.
A magas/alacsony változás tehát részben német hatásra, részben pedig – és ez az erősebb – a grafikonok, mérőműszerek sugallta természetes, vizuális szemléletből következik. Így már nem mondható helytelennek a magas hőmérséklet sem.

A kép forrása: www.langor.hu.