A nyelvújításnak sok „törvénytelen alkotása” volt. Ezek közül leginkább azokat támadták, amelyeket kitalált képzők segítségével alkottak a nyelvújítók. A 18. század vége előtt a csárda, kaloda szavak végződése nem képző volt, hanem a szó része, ami azonban kapóra jött a neológusoknak. Tömegesen kezdték hát el kreálni a szavakat a -da és a -de – a hangrendi illeszkedés végett – „képzőkkel” (pl. zenede, képezde, csillagda). Bár nagy részüket kiirtották később, néhány képződmény ma is a nyelvünk szerves része: nyomda, tőzsde, iroda, óvoda. Ezt követően egy időre eltűntek az ezzel az analógiával képzett szavak. Az 1980-as évektől azonban megjelentek a gombócda, kukkolda, másolda stb. kifejezések. Ezek főleg üzletfeliratokként tűntek fel, napjainkban azonban megsokszoródtak, olyannyira, hogy több nyelvész vizsgálni kezdte mibenlétüket.

Egy 2007-es tanulmány szerint az MNSz.-ben (lásd egy régebbi posztunkban) 180 neologizmus (új keletű szó) fordul elő. Ezek általában valamilyen konkrét vagy átvitt értelemben felfogott, többnyire intézményesült helyet neveznek meg, és az esetek nagy részében tréfás/ironikus konnotáció járul hozzájuk. Pl. hamburgerde, dokida ’rendelő’, takonyda ’orr’, disznóda ’ebédlő’. Az iskolai szlengben előfordul a magolda ’magyar’ vagy a pofázda ’száj’ és a tejelde ’nagy mellű nő’.

Újabban egyre több kereskedelmi egység választ -da, -de képzős alakokat, amely figyelemfelkeltő és/vagy tréfás konnotációjú (faloda, vedelde, sörözde, borozda, perecezde, sütizde).

Ahogy azt már fentebb említettük, a képzett szó jelentése általában egyértelmű: olyan hely, ahol az igében megnevezett cselekvést, vagy az adott főnévhez kapcsolódó cselekvést intézményes keretek között űzik. Megjelentek azonban újabb jelentésben is, méghozzá az -ás/-és képzős főnevek jelentésében (pl. pakolászda – ’pakolászás’, tombolda – ’tombolás’, vedelde – ’vedelés’).

Napjainkban ezzel a képzővel képzett szavak száma egyre nő, egyelőre azonban nem ragadható meg pontosan, hogy milyen szabályok alapján történik a képzésük.

A pofonda „intézményesült helye” pedig a kéz. :)

Felhasznált írások: Ladányi Mária tanulmánya és Horváth Péter Iván cikke.