Folytatjuk facebookos közvélemény-kutatásunk eredményének kiértékelését azzal kapcsolatban, mit változtatnának olvasóink a helyesírási szabályokon, ha tehetnék.

Több hozzászólónk hozta elő a különírás-egybeírás két bonyolult(nak tűnő?) szabályát: a mozgószabályokat, illetve a szótagszámlálás szabályát.

A mozgószabályok (főleg a 2.) ellen főleg az szokott lenni a fő vád, hogy hosszú, olykor furcsa szókígyókat hoznak létre. (Ez a jelenség – Grétsy László találó kifejezésével élve – a rőföskifejezés-egybeerőszakolás.) Főleg egyes szaknyelvek használói tiltakoznak az efféle írásmód ellen, de a köznyelvben is akad rá példa. Ahogy egyik olvasónk megjegyezte: „(…) el sem hiszik, ha helyesen látják leírva, hogy azt tényleg úgy kell leírni”. (Néhány példa az orvosi szaknyelvből: érdendothelinövekedésifaktor-receptor, keletilóencephalitis‑vírus, vagy a műszaki szaknyelvből: veszélyesipariüzem-felügyelet). Ez utóbbival kapcsolatban azt az érvet hozza fel olvasónk, hogy a szakmabeliek úgyis tudják, miről van szó, akkor is, ha mozgószabály nélkül íródik, a szakmán kívülieknek meg egyébként sem mond sokat a kifejezés. A helyesírás szabályozására akkor lenne szükség, ha a különböző írásmódok más-más értelmezést sejtetnének. – A szaknyelvekben a mozgószabállyal írandó kifejezések írásmódja rendszerint a mindent külön szóba írás: *veszélyes ipari üzem felügyelet. Ez nem felel meg a helyesírási normának, de – mint egyik hozzászólónk megjegyezte – ha kijavítanák a mozgószabályos-kötőjeles formára, a szakmabeliek nemes egyszerűséggel „hülyének néznék”.

Ugyanígy a többszörös összetételek helyesírásánál is nagyobb szabadságot javasol némelyik olvasónk: nem tennék kötelezővé a kötőjelezést, a hosszú összetétel tagolása lehetne kötőjel helyett akár szóközzel is. (Ily módon például: sárgaborsó-krémleves helyett *sárgaborsó krémleves.) Míg egy másik hozzászóló szerint éppen hogy kötelezővé tenné a kötőjelezést a kettőnél több szóból álló összetételeknél, tekintet nélkül a szótagszámra. (Így például a vasútállomás helyett *vasút-állomás, a műhelygyakorlat helyett *műhely-gyakorlat lenne a helyes írásmód.)

Egyes felhasználóink a j-ly problémát tették szóvá: ugyanarra a hangra fölösleges két különböző betűt használni. Bár a problémafelvetés jogos, feltételezhető, hogy igencsak megosztaná a nyelvhasználókat egy efféle helyesírási reform.

A j-ly mellett a hagyományőrzést képviselik régies helyesírású családneveink is. Egyik olvasónk ezek írásmódját egységesítené a mai magyar helyesírásnak megfelelően, a hagyományos írásmód helyett a kiejtés szerinti írásmódot alkalmazva. (Széchenyi, Széchényi helyett Szécsényi, Dessewffy helyet Dezsőfi stb.).

Egy magyartanár olvasónk a földrajzi nevek helyesírásának bonyolultságát említette, különös tekintettel az -i képzős alakokra. Úgy vélte, hogy 13-14 éves gyerekektől nem várható el, hogy mindezt megtanulják, mert még az is nagy teljesítmény, ha egyáltalán megtalálják a szabályzatban az ezzel kapcsolatos tudnivalókat.

Szóba került az elválasztás is, konkrétan a dz-t, dzs-t tartalmazó szavak helyes elválasztása. Az 1954-es helyesírási szabályzat szerint a madzag szó elválasztása mad-zag – olvasónk javaslatára ezt kellene visszaállítani a jelenlegi ma-dzag helyett.

Egyéb felvetések: az evangelizáció helyett evangélizáció legyen; a gally legyen egy ly, és a több mint kifejezésben mindig tegyük ki a vesszőt.

Várjuk a további javaslatokat!

A kép forrása: vtvszeged.hu.