Több posztban foglalkoztunk már különféle szóalkotásmódokkal. Szóalkotásmód az is, amikor a gyakran használt szavakat – akár tudatosan, de lehet öntudatlanul is – megrövidítjük abból a célból, hogy időt takarítsunk meg: fagyi, cigi, doki, fizu.

Fontos, hogy ne keverjük össze a szórövidüléseket a rövidítésekkel. Bár hasonló dolog motiválja mindketőtt – a rövidségre, időmegtakarításra való törekvés –, lényeges különbség a kettő között, hogy a rövidítés nem szóalkotásmód, mivel használatával nem jön létre új szó. Például a körút szó krt. rövidítése nem számít új szónak – gondoljunk csak arra, hogy felolvasva a szöveget nem a [káerté] ~ [krt] hangsort mondjuk, hanem feloldjuk a rövidtést. (NB! Az előző posztokban tárgyalt mozaikszók viszont szóalkotásmódok!)

A rövidült szóalakok egy része tőszóként (tehát mindenféle egyéb toldalék nélkül) fordul elő: tán (< talán), hisz (< hiszen), akku (< akkumulátor), pornó (< pornográfia). Jóval gyakoribb azonban, amikor a szórövidülést szóképzés is követi: a rövidült szóalakhoz valamiféle kicsinyítő képző járul, leggyakrabban az i: cigi, dagi, szabi. A -csi is lehet kicsinyítő képző: uncsi, pulcsi, tancsi. További képzők: -u is: anyu, fizu; -kó: tetkó (< tetoválás), protkó (< protézis), -ó: tesó, magnó (< magnetofon), teló (< telefon) – ugyanitt a telkó szóalak is használatos.

A szórövidüléssel keletkezett alakok főleg főnevek: fagyi, pari (< paradicsom), ubi, suli, ritkábban melléknevek: uncsi, cuki (’aranyos’), fincsi. Akad közük néhány mondatszó is: kösz(i), ácsi, nyugi (ez utóbbi főnév is lehet). Szórövidüléssel keletkezett a tök (< tökéletesen) ún. partikula is.

A kép forrása: www.hatterkepek.hu.