Bizonyára mindenki jól megtanulta az iskolában, hogy az igényes és szép fogalmazás egyik kulcsa a szóismétlések kerülése és a szinonimák használata. Fölmerülhet azonban a kérdés, hogy valóban érdemes-e minden esetben erre törekedni.

Ebből a kérdésből indul ki Gerstner Károly is, amikor arról értekezik, miféle stílusbeli hibákat vagy értelmi nehézségeket okozhatnak a nem jól megválasztott szinonimák.

A nyelvészek körében sokat vitatott téma a szinonimitás, ezért nincs is egy, minden szakember által egységesen elfogadott definíciója. A vitatott kérdésektől eltekintve annyi bizonyos, hogy akkor beszélünk szinonimitásról, amikor két szó jelentésüket tekintve azonos vagy hasonló, stilisztikai, nyelvhasználati, hangulati, érzelmi töltetük azonban mutat eltéréseket, épp ezért nem egy elhanyagolható szempont az, hogy milyen kontextusban, milyen rokon értelmű szóval cserélünk föl egy másikat.

Gerstner néhány példán szemlélteti a fentebb említett problémát: a bírónő fölcserélése egy tudósításban az ítésszel, amelyek bár rokon értelmű szavak, használati értékük és használatuk lehetséges kontextusai eltérnek, így az adott szöveg stílusához a fölcserélés nem illik; máshol a kalandvágyó fiatalok kalandorokká minősítése okoz némi fennakadást; megint máshol a japán szarvasmarhákra a szöveg egy későbbi pontja nippon négylábúakként hivatkozik.

A példákat a végtelenségig lehetne sorolni, mi most a Jóbarátok című sorozat egyik epizódját hozzuk, amelyben az egyik szereplő azért, hogy levelét színvonalasabbá tegye, a szinonimaszótárt hívja segítségül, nem figyelve azonban az egyes szavak stilisztikai értékére. A rövid részlet tökéletesen példázza a nem elég alaposan átgondolt szinonimák használatát, és mutatja, hogyan lesz a „Két tisztalelkű ember nagy szívvel” „Higiénikus pszichéjű homo sapiens duó termetes aortapumpával”.

Felhasznált irodalom: Gerstner Károly 2014. Szinonimakényszer – kényszerszinonimák. Édes Anyanyelvünk, 36 (4): 4.

A kép forrása: http://image.hotdog.hu/user/LinaMonsch.