Szögezzük le, hogy erről szó sincs, ugyanaz a grammatikai szerkezet mindkettő, és – mint a minőségjelzős szerkezeteket általában – mindkettőt külön kell írni. Mi az oka mégis e tévhit elterjedésének?

Az akadémiai helyesírási szabályzat 1954-es (10.) kiadásának 1. lenyomatában a zsíroskenyér így, egybeírva szerepel a szótári részben. Ebből láthatjuk, hogy valaha tényleg az egybeírt forma felelt meg a helyesírási normának. Joggal merül fel a kérdés: ha a zsíroskenyér egybeírva szerepel az AkH. 1954-ben, a vajas kenyér miért van külön? Mi volt az oka a zsíroskenyér egybeírásának?

Az ötvenes években az MTA Nyelvtudományi Intézet nyelvi tanácsadó szolgálatának munkatársai a következőképpen ideologizálták meg a kétféle írásmódot: a zsíroskenyér alkotóelemei, a zsír és a kenyér gyakran fordul elő együtt, hiszen a szegény emberek sokszor fogyasztották; a gyakori előfordulás pedig már elegendő ok az egybeírásra. A vajas kenyér alkotóelemei már ritkábban fordulnak elő együtt, mivel a vaj drága, és csak a gazdag embereknek volt kiváltsága.

Mint később kiderült, valójában puszta sajtóhibáról van szó, az említett magyarázat mégis bekerült a köztudatba. Az AkH. 11. (jelenleg érvényben lévő) kiadásában természetesen korrigálták a hibát: mind a zsíros, mind a vajas kenyér helyesen – különírva – található meg.

Sajnos sajtóhibák minden kiadványban előfordulhatnak, noha helyesírási szótárban különösen nem szerencsés a jelenlétük. Bizonytalanság esetén mindig célszerű utánakérdezni az illetékes intézményeknél (például: tanacs@nytud.mta.hu).